Megrendülten tudatjuk, hogy 88 éves korában elhunyt Gyulai József (1933-2021), a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea rendes tagja, Széchenyi-díjas ny. egyetemi tanár, az EK MFA Professzor Emeritus kollégája, a magyar anyagtudományi kutatóközösség meghatározó tagja. Kollégáink közül is sokan ismerték, szerették, ezért is szeretnénk itt is megemlékezni róla.
Kamarás Katalin visszaemlékezése:
Gyulai Jóskát (azt hiszem, már akkor is így szólítottam - ahogy mindenki), fiatal doktorandusz koromban ismertem meg, amikor Zawadowski Alfréd szakmai irányításával szemináriumsorozatot szerveztünk a fiatal munkatársaknak a szilárdtestfizika modern módszereiről. Eléggé magától értetődő volt, hogy Frédi őt javasolta az egyik első előadónak, hiszen nem sokkal korábban tért haza a Caltechről és hozta létre a KFKI ionimplantációs laboratóriumát, ami nemcsak a régióban, de a világban is egyedinek számított. Az a kedves, közvetlen hangnem, amivel akkor fogadott, megmaradt az azt követő évtizedekben, és mindig így fogok rá emlékezni. Később valódi tudományos projekteken is dolgoztunk együtt, amikor érdeklődése a nanotechnológia felé fordult és nagyon sokat tett ennek a területnek a magyarországi fejlesztéséért, tanítottunk és vizsgáztattunk a BME Fizikai Intézetében, és részt vettünk közösen sok bizottság munkájában. Mindenütt olyan nyugodt, de konstruktív légkört tudott teremteni, ahol öröm volt a közös munka: megnyugtatta az izgulós államvizsgázót, a doktori védésen a jelöltet, a tudományos rendezvényeken elsimította az éles szakmai vitákat. Nem tudok róla, hogy ellenségei lettek volna.
Tudományos életpályája méltatását nálam jobban el tudja végezni sok közvetlen MFA-s és BME-s kollégája, tanítványa. Az én emlékeimben leginkább barátságos, segítőkész, megnyugtató lénye marad meg.
Nyugodjon békében. Nem fogjuk elfelejteni.
Nagy Dénes Lajos visszaemlékezése:
Gyulai Józseffel 1971-ben találkoztam először, amikor a Caltech-ről hazatért, és Erő Jánostól átvette az egy évvel korábban alapított Ionimplantációs Kutatások Célprogram vezetését. Bár akkoriban én is belekontárkodtam az ionimplantációba, ennek csakhamar vége szakadt azzal, hogy 1973–74-ben posztdoktori ösztöndíjasként az erlangeni egyetemen töltöttem 15 hónapot, visszatérve régi és máig is űzött módszeremhez, a Mössbauer-spektroszkópiához. Bár ehhez a módszerhez is kapcsolódott több, ionimplantációval kapcsolatos kutatás, amelyeket Jóska össz-KFKI-s (de helyileg a 13-as épületben, az RMKI gyorsítója mellett működő) csoportjával együtt végeztünk, mély barátságom Jóskával csak 1982–83-ban alakult ki, amikor a véletlen folytán egyszerre hosszabb időt töltöttünk Erlangenben.
Jóska a nyolcvanas-kilencvenes években Erlangenben elsősorban az integrált áramkörök Fraunhofer-intézetébe (Fraunhofer-Institut für Integrierte Schaltungen) járt, míg én az egyetem fizikai intézetében dolgoztam, majd a kilencvenes évek közepéig (legtöbbször RMKI-s kollégáimmal együtt) minden évben jó néhány hónapra, egy újabb alkalommal ismét egy teljes évre visszajártam.
Amikor éppen egyszerre voltunk Erlangenben, rendszeresen összejártunk. Persze kölcsönösen bemutattuk egymást saját intézeteinkben is, és ilyenkor a hangsúly a fizikán volt, erlangeni kapcsolatunk elsősorban mégis magánjellegű volt. Ekkor ismerkedtem meg Jóska kivételes élettörténetével, amelynek sok részletét mesélte el hosszú délutánokon és estéken. Megrázott személyes története mind 1944–45-ből, mind 1956-ból. Ezeken a találkozásokon vált bennem tudatossá, hogy egy olyan barátra tettem szert, aki szinte minden területen határtalanul tehetséges, sőt aktívan tehetséges: saját szűkebb és bővebb szakmáján kívül a zenében, az irodalomban, a történelemben, és még sorolhatnám. Akkor ismertem meg Jóska zeneműveit és műfordításait. Hihetetlen élmény volt.
Jóska minden tekintetben zseni volt; kivételes volt a nyelvérzéke is. Szinte természetes, hogy az USA-ban töltött több év után úgy beszélt „amerikaiul”, hogy mindenki azt hitte, ott született. De az már sokkolt, amikor alig néhány hónapos erlangeni tartózkodás után a híres erlangeni sörfesztiválon olyan hamisítatlan középfrank dialektusban rendelt sört, hogy a társaságomban lévő helybeli kollégáknak is tágra nyílt a szemük.
Jóska nagyon nehezen viselte el, hogy az egykori KFKI „kis intézetei”, majd az önállókká vált intézetek közé egyre nehezebben áthatolható falak emelkedtek – az ő csapata egységes volt, és abba sokkal inkább akart másokat (pl. a BME-KFKI Közös Fizika Tanszék tanszékvezetőjeként BME-seket) integrálni, semmint annak széthullását látni és eltűrni. Ebből az időből származik Jóska örökbecsű, gyakran ismételt mondása: „A KFKI kis intézetének határai testemen húzódnak keresztül”. Ez a hozzáállása nagyon nem könnyítette meg a helyzetét 1991 és 1992 fordulóján, amikor a hivatalos álláspont szerint az egykori KFKI utódintézeteinek teljesen függetlenekké kellett válniuk és minden egymás közötti intézményes kapcsolatot fel kellett számolniuk. Kétségtelen persze, hogy valamivel később a józan ész jegyében már nem ették olyan forrón a kását.
Jóska azonban soha nem adta fel, és – amennyire lehetett – „a fű alatt” újra szervezte régi csapatát, amely ebben a harminc évben is ragyogóan teljesített. Jóska nélkül ma nem létezne ionnyalábos kultúra és nem léteznének ionnyalábos kutatási infrastruktúrák a Wigner FK-ban, sőt Budapesten sem.
Nyugodj békében, Jóska! Emlékedet megőrzöm, és valamennyien meg fogjuk őrizni.
Szilágyi Edit visszaemlékezése:
Gyulai József életútjának legnagyobb részében ionimplantációval és ionsugaras analitikai vizsgálatokkal foglalkozott. A Jóska által vezetett ionimplantációs célprogram (1971–1979) keretében a KFKI-ban létrejött egy erős csoport, amelynek fele később (az akkori helyesírás szerint) a Szilárdtest Kutató Intézethez, majd a Mikroelektronikai Kutató Intézethez, másik fele pedig a Részecske- és Magfizikai Kutató Intézethez tartozott. Ehhez a csoporthoz csatlakoztam 1985-ben; itt több közös cikkben is együtt dolgozhattam Jóskával. Sok kedves emlék fűződik közös cikkeinkhez, munkamódszeréhez és a vele töltött időhöz.
Jóska számos konferenciát szervezett; ezek is fémjelzik tudományos teljesítményét. Az „Ion Beam Modification of Materials” (IBMM) konferenciasorozatot ő alapította, amikor 1978-ban megszervezte a sorozat első konferenciáját — a konferenciasorozat napjainkig is tart. Az „Ion Beam Analysis” (IBA) konferenciasorozatból az IBA-1993-at szervezhettük meg mi; Jóska és a hazai csapatunk kiemelkedő metodikai teljesítményének elismeréseként kaptuk meg a szervezés jogát. Ezt a konferenciát sokáig a legjobb IBA-konferenciaként emlegették.
Bár életének csak egy kis szeletét ismerhettem meg, bennem egy lenyűgöző tudású, a szakmában és a világ egyéb dolgaiban egyaránt mindenütt otthon lévő, kedves, barátságos és segítőkész ember emléke marad meg.
Nyugodj békében! Emlékedet megőrizzük.
Vértes Attila és Gyulai József 2004-ben, a Wigner FK-ban (Fotó: Szűcs Imre Sándor)
Az MFA visszaemlékezése:
https://www.mfa.kfki.hu/2021/02/15/gyaszhir-elhunyt-gyulai-jozsef-akademikus/
A Vásárhelyi Hírek visszaemlékezése:
https://vasarhelyihirek.hu/gyulai_jozsefre_emlekezunk?fbclid=IwAR0RPELS…
