Az MTA SZFKI egykori Fémkutatási Osztályának nyugalmazott főmunkatársa, Tóth József, a fizikai tudomány kandidátusa 2021. november 6-án, életének 87. évében elhunyt. Fizikusként lényegében egész életpályája a KFKI-hoz kötődött, főként transzportfolyamatok kísérleti vizsgálatában alkotott maradandót, melyben kiváló kísérleti érzéke igen fontos szerepet játszott. A 2000-es évek legelején ment nyugdíjba, nagyjából 2007-ig még segítette az itt folyó munkákat.
Tóth József 1958-ban szerzett fizikus oklevelet az ELTE-n és utána rögtön a KFKI-ba került. Kezdetben az Au-Cu ötvözetek rendeződési kinetikájának vizsgálatában vett részt. Az általa megvalósított termofeszültség mérési elrendezés révén addig nem ismert bepillantást lehetett nyerni a rendeződési folyamatokba.
1965-ben hosszabb időt töltött a Piotr Kapitza által vezetett moszkvai Fizikai Problémák Intézetében, ahol lehetősége volt megismerkedni a cseppfolyós hidrogén és hélium hőmérsékleteken végzett kísérleti technikákkal és számos alacsony hőmérsékleti fizikai problémával. Hazatérve itthon létrehozta az alacsony hőmérsékleti transzportvizsgálatok végzésére alkalmas laboratóriumot, amivel kezdetben a nagyon tiszta fémek és híg ötvözetek vizsgálatába kapcsolódott be.
A következő években több alkalommal tett rövid látogatást a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézetben, ahol alacsony hőmérsékleti fajhőmérésekben működött közre ottani kollégákkal. 1970-ben Finnországban a Helsinki Műszaki Egyetem Alacsony Hőmérsékleti Laboratóriumában vett részt a Fe-Rh ötvözetek antiferromágneses-ferromágneses átalakulásának tisztázására végzett kísérletekben.
Az 1970-es években főleg ipari vonatkozású kutatásokat végzett a réz-alapú ötvözetek belső oxidációjával kapcsolatban.
1978 és 1982 között a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézetben dolgozott, ahol aktív közreműködője volt a millikelvines tartomány elérését lehetővé tevő, a He3 és He4 izotópok keveredésén alapuló hűtőrendszer megépítésének nukleáris és szilárdtestfizikai kutatások céljára.
Hazatérése után az akkoriban már folyó fémüveg kutatásokba kapcsolódott be, berendezést épített a kristályosodási folyamatok ellenállásméréssel történő vizsgálatára, illetve részt vett azokban a kutatásokban, melynek célja az elektromos transzport tulajdonságok összetételfüggésének megértése volt az átmeneti fémekkel adalékolt Fe-B alapú amorf ötvözetekben.
Az elektromos transzport laboratóriumában használt megbízható alacsonyhőmérsékleti skála és a kidolgozott automatikus mérőrendszerek révén rögtön aktívan be tudott kapcsolódni az 1986-ban felfedezett magas átmeneti hőmérsékletű szupravezetők kutatásába. Ehhez kapcsolódóan 1987-ben szervezett egy nemzetközi Alacsony Hőmérsékletű Fizika konferenciát is Budapesten.
Amikor az 1980-as évek második felében beindultak az intézetben az amorf fém-hidrogén rendszerekre irányuló kutatások, az ellenállásmérések révén ebben is komoly szerepet játszott, különös tekintettel a fémek elektrolitikus úton történő hidrogénezésére.
Az 1990-es évek elején a nanofázisú fémek (nanokristályos Ni és mágneses/nemmágneses multirétegek) jelentek meg új kutatási témaként az intézetben és itt az elektromos transzport tulajdonságok iránti érdeklődés miatt Tóth József ismét komoly szerepet játszott méréseivel és új mérési módszerek (pl. mágneses ellenállás) kidolgozásával, amelyeket még ma is használunk továbbfejlesztett formában.
Mintegy öt évtizedet felölelő kutatói pályafutása során Tóth József 50 nemzetközi folyóiratcikk és 23 konferenciaközlemény társszerzője volt (cikkeinek teljes listája elérhető a http://www.szfki.hu/HU/metalsres honlapon). Az elektromos transzport tulajdonságok vizsgálatában elért eredményei alapján 1995-ben megszerezte a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot.
Közeli kollégáinak a kísérleti munkában mindig lelkes és hozzáértő támogatást nyújtott és önzetlenül segítette a közelében dolgozó pályakezdő munkatársait. Mindezt példaként állítva őrizzük meg emlékezetünkben Tóth József kedves és barátságos személyiségét.
Írta: Bakonyi Imre, Péter László és Kiss László
