Bebesi Zsófia

 

- A fizikán belül mivel foglalkozol?

Okleveles fizikus és csillagász vagyok, a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrfizikai és Űrtechnikai Osztályának egyik tudományos főmunkatársa. A doktori fokozatot 2008-ban szereztem meg. Nagyobb nemzetközi együttműködések keretében űrszondák adatait elemezzük, és eredményeinket szakfolyóiratokban, illetve konferenciákon ismertetjük. Ezekbe a nemzetközi űrmissziókba általában úgy lehet bekerülni, hogy már a tervezés és az űreszköz létrehozása idején mérnökeink és fizikusaink aktívan részt vesznek a munkában. Amikor az űrszonda végül útnak indul a célpontja felé, a kutatók megkapják a tudományos adatokat, amelyekkel bővíthetjük ismereteinket az adott égitesttel és plazmakörnyezetével kapcsolatosan. Tágabb értelemben űrplazmafizikával foglalkozunk, mely a közvetlen kozmikus környezetünkben - a helioszférában - Napból folyamatosan kiáramló töltött részecskék - a napszél - fizikai folyamatait, és kölcsönhatásait vizsgálja. Munkánkat a csillagászokétól alapvetően megkülönbözteti, hogy a jelenségeket nem távolról, különféle hullámhossz tartományokban érzékeny teleszkópokkal észleljük, hanem "in situ", azaz helyben, a Naprendszerünk egy adott pontján tartózkodó űrszonda fedélzeti műszereivel végzünk méréseket.  
Amikor az egyetem elvégzését követően az intézet (akkor még KFKI-RMKI) munkatársa lettem, a doktori fokozat megszerzéséhez a Szaturnuszhoz küldött Cassini űrszonda töltöttrészecske-detektorának és magnetométerének adatait elemeztem. Ez a küldetés 2017-ben véget ért ugyan, de az adatfeldolgozás a mai napig zajlik. Ezen kívül dolgoztam még többek között a Venus Express, és több Föld körül keringő űreszköz adataival is.

 

- Gimisként már tudtad, mi akarsz lenni?

Valójában már 5 éves koromban tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Csillagász. Egy kicsit képzeletben mindig is a felhők felett jártam, és már nagyon korán elkezdtem olvasgatni az Univerzum működéséről, folyamatairól szóló könyveket. Ez az érdeklődésem az évek során sohasem változott, de mert az érettségi idején még nem tudtam, hogy pontosan hol szeretném megszerezni a szakirányú oklevelet, ezért elsőként fizika szakra felvételiztem. Ezt követően néhány évig a Pécsi Tudományegyetemre jártam, majd felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem fizikus képzésére, ahol lehetőség nyílt az akkor frissen induló csillagász évfolyamhoz is csatlakozni. Mindkét szakon 2003-ban szereztem abszolutóriumot, és csillagász szakon még abban az évben, fizikus szakon pedig 2005-ben diplomáztam.  

 

- Volt valami meghatározó élményed, ami efelé a pálya felé terelt?

Talán egy kis történet, amire emlékszem, még gyerekkoromból. Akkortájt lehettem 5 éves, és láttam egy TV interjút egy magyar csillagásszal, sajnos konkrétan nem tudom, hogy ki lehetett. Mindenesetre onnantól kezdve mintha ráébredtem volna, hogy én is csillagász szeretnék lenni, kutatni azt a rejtélyes tág teret, amely körülvesz bennünket, talán egy időben még az űrhajós karrier is foglalkoztatott, bár erről aránylag gyorsan lemondtam. Azt hiszem, azóta is jobban vonzanak a Földünktől távoli folyamatok, illetve a potenciál, amely egyszer talán az emberiség kezébe kerül, amikor elkezdjük személyesen is felfedezni kozmikus környezetünket.

 

- Mi volt eddig a legizgalmasabb, legviccesebb vagy legmeglepőbb élményed a karriered során?

Amikor a diplomám megszerzését követően felvettek az intézet dolgozói közé, doktori témavezetőm a nemrégiben elhunyt Szegő Károly professzor úr lett. Az ő munkássága döntően befolyásolta az űrkutató csoport létrejöttét és fennmaradását intézetünkben. A 80-as évektől kezdve Károly folyamatosan azon dolgozott, hogy a csoportunk mérnökei és fizikusai csatlakozhassanak és hozzájárulhassanak egyes nagy, nemzetközi űrmissziók létrejöttéhez. Vele én is számos helyre eljutottam a világban, a társaságában sok konferencián és nemzetközi egyeztetésen vettem részt. Ezáltal nemcsak érdekes városokat és helyszíneket látogathattam meg (a Lappföldtől San Francisco-ig), hanem olyan társintézeteket is, amelyek jelenleg az űrkutatás legjelentősebb intézményei közé tartoznak, és lehetőségem nyílt az űrkutatás egyes meghatározó személyiségeivel is megismerkedni.

 

- Szerinted miért érdemes részt venni a Lányok Napján?

A fizikához kapcsolódó területeken általánosságban mi nők még mindig elég kevesen vagyunk. Természetesen az utóbbi időben ez javuló tendenciát mutat, különösen most, amikor a természettudományok olyan sok ponton kapcsolódnak már egymáshoz, egyre több az interdiszciplináris kutatási terület. Az Osztályunk esetében is megfigyelhető, hogy az utóbbi időben a lányok közül is nagyon sokan érdeklődnek az űrkutatás iránt, és minden adott is ahhoz, hogy sikeresek legyenek ezen a pályán. Az ismeretek továbbfejlesztésére tanulmányutak keretében is számos lehetőség adódik külföldi társintézeteknél. Úgy érzem, ez egy nagyon innovatív terület, mely a jövőben valószínűleg mind nagyobb teret nyer majd a tudomány és az ipar terén egyaránt, ahogy egyre fejlettebb technológiák válnak elérhetővé a Naprendszer folyamatainak vizsgálatához - és végső soron az űrutazáshoz.