Pápa Zsuzsanna, az SZFI Ultragyors Nanooptika Kutatócsoportjának tagja, 2022-ben Bárány Róbert Díjat, 2021-ben Junior Prima Díjat kapott. Az alábbi interjúban vele beszélgettünk arról, hogy mivel is foglalkozik, mi minden motiválja a munkája során és mik a további céljai a tudományos pályán.
- Milyen kutatási területtel foglalkozol?
- A Wigner FK-ban a Dombi Péter vezette Ultragyors Nanooptika csoport tagja vagyok, ahol azt vizsgáljuk, hogy a lézerek hogyan hatnak kölcsön nanoszerkezetű anyagokkal. Ami újdonság ezen a területen, és ami miatt a Bárány Róbert díjat megkaphattam, az egy új kísérleti megközelítés alkalmazása. A Szegedi Tudományegyetemen egy optikai vizsgálati módszerből, az úgynevezett ellipszometriából szereztem a doktorimat, amivel például meg lehet mérni az anyagok törésmutatóját, vagy vékonyrétegbevonatok vastagságát. Azonban ezt a módszert használni arra, hogy megnézzük, hogy a lézerekkel hogyan hatnak kölcsön bizonyos anyagok, egy új megközelítés volt. Legfrissebb kutatásainkban ezzel a módszerrel szerettük volna vizsgálni a lézerrel megvilágított fém felületeken kialakuló ún. plazmonokat (fémek elektronjainak speciális állapota).
- Szegeden végeztél, ahol az ELI-vel is kapcsolatba kerültél, hogy kerültél a Wigner FK-ba?
- Dombi Péternek mindkét intézethez van kötődése, így rajta keresztül vonódtam be a wigneres csoport munkájába. Az ELI akkor kezdett beindulni Szegeden, amikor én befejeztem a PhD képzést, így teljesen logikus lépés volt, hogy oda jelentkezem. Így ott kezdtem el dolgozni, és később jött az ötlet, hogy azt a tudást, amit az egyetem és az ottani munkám során megszereztem, a Wigner FK-ban is tudnám hasznosítani. Ma már részmunkaidőben dolgozom mindkét helyen. Jelenleg a Wigner FK számára leginkább szimulációkat készítek, a kölcsönhatások, folyamatok szemléltetésére.
- Tavaly nyerted el a Junior Prima Díjat, idén pedig megkaptad az ELKH Bárány Róbert Díját. Mennyire érzed fontosnak ezeket a visszajelzéseket a pályád során?
- Mindenképp, hiszen nagyon jó érezni, hogy mások is elismerik azt a munkát, amit végzek. Persze egy kutatót mindig az hajt, hogy megismerjen egy folyamatot, vagy olyan dolgot fedezzen fel, amit előtte más még nem, de hogyha erre mások is felfigyelnek, az mindenképp további motivációt jelent, ami átsegít a nehezebb időszakokon.
- Mik a jövőbeli terveid?
- Hamarosan megszületik a kisbabám, így a közeljövőben nyilván ő tölti majd ki a napjaimat, de azért szeretnék viszonylag hamar visszatérni a kutatáshoz, amiben szerencsére a férjem, aki szintén kutató, támogat. A fent említett kutatásokat szeretném továbbvinni, illetve vannak PhD hallgatók, akiknek a témavezetésében részt veszek, igyekszem ezt a módszertant továbbadni a fiataloknak. Ezenkívül tervezzük más anyagokon is elvégezni ezeket a kísérleteket, hogy még több információt tudjunk szerezni az anyagok és a lézerek ilyenfajta kölcsönhatásairól. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek alapkutatások, ahol nagyon alapvető folyamatokat vizsgálunk. Amit most látunk, hogy ha ezeket a fémeket lézerrel megvilágítjuk, akkor olyan elektronokat tudunk előidézni, amiknek nagyobb az energiája, mint ami átlagosan megfigyelhető fémekben. Arra lehet számítani, hogy ezek az eredmények sokféle módon alkalmazhatóak lesznek majd, különböző kémiai, fizikai folyamatok hatékonyabbá tételében, de most még nehéz megmondani, hogy pontosan milyen alkalmazási területeken hasznosulhatnak. Nyilván az a cél, hogy az eredményeinket minél közelebb vigyük az alkalmazási lehetőségekhez.
- Mi az, amit a legjobban szeretsz a szakmádban?
- Egyrészt, hogy olyan dolgokra jöhetek rá, olyan dolgokat vizsgálhatok, fedezhetek fel, amit más még nem. Másrészt, amit talán egy kívülálló kevésbé lát, hogy ez egy nagyon változatos munkakör. A kísérletekben elő kell venni a műszaki érzéket, hogy az ember kitalálja, hogy egy adott problémát hogyan lehet megoldani, ami egy nagyon kreatív munka. Ha megvan az eredmény, akkor gondolkodni kell azon, hogy ezt hogyan tudjuk megmagyarázni, az eredményekhez aztán szimulációkat kell készíteni, folyamatosan követni kell az irodalmat. Az eredményeket publikálni megint egy másfajta készséget igényel, és a végén mindezt elő is kell adni. Persze ez az egész a legtöbb esetben egy csapatmunka, amihez mindenki hozzátesz, de az biztos, hogy ez a munka soha nem monoton.
- Mit tanácsolsz annak a fiatalnak, aki most gondolkodik azon, hogy tudományos pályára menjen?
- Érdemes ezt a pályát választani. Nem kell félni tőle, hogy elvont, vagy nehéz. Az esetek döntő többségében az ember egy csapatba kerül, és ott előbb-utóbb kiderül, hogy mivel tud hozzájárulni a munkához, mi az, amiben ő jó, legyen az egy műszaki érzék, egy matematikai irányultság, egy programozási tudás. Fontos a jó angoltudás is, mert a tudományos munka nagy része angolul zajlik, de a kutatói pálya nagyon sok pluszt ad, és mindig van benne valami újabb cél, újabb motiváció.
