Vele is találkozhatsz a Lányok Napján: Nagyné Szokol Ágnes
A fizikán belül mivel foglalkozol?
A lézer-anyag kölcsönhatások egy szegmensét kutatom, nevezetesen nagy energiás lézerimpulzusokkal besugárzott plazmonikus arany nanorészecskéket tartalmazó polimer mintákban keletkezett kráterek morfológiai, Raman-spektroszkópiai és egyéb optikai módszerrel történő vizsgálatával foglalkozom.
Már gimnazistaként is tudtad, hogy mivel szeretnél később foglalkozni?
A szabadkai gimnáziumban négyéves, úgynevezett természettudományi-szakmunkatársi képzésben vettem részt, ahol a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz volt a fő tárgyam. Magas szinten képzett tanárok és lelkes osztálytársak között, izgalmas képzési rend mellett (elméleti és gyakorlati órák, mérési alapok, kísérletek, terepgyakorlatok) biztos vezetést, támogatást és társakat kaptam a széles körű ismeretszerzéshez, kritikus gondolkodáshoz, a „Miért?”-ekre történő válaszkereséshez. Ilyen körülmények között 12. elején csak annyit tudtam biztosan, hogy fizikából és matematikából vagyok hajlandó felvételizni. Végül a matematika-fizika tanárszak mellett döntöttem, mert nem tudtam belenyugodni abba, hogy diáktársaim többsége ott akad meg, hogy nem értik meg a szabályok, a törvények közötti kapcsolatokat, és ezzel nem tudják megélni a folyamatok, jelenségek megértését, ez ellen pedig tenni akartam.
Mi volt az a meghatározó élményed, ami efelé a pálya felé terelt?
Ez inkább egy folyamat eredménye volt. A fizika melletti elkötelezettségem korán megjelent köszönve a bátyámnak, akit követni akartam. A gimnáziumban két osztálytársammal tanítás után a városi könyvtárban még órákon át együtt oldottunk meg verseny- és felvételi feladatokat. Ezt tetézte, hogy az utolsó évben heti 2 órában optikát is tanultunk az alap fizika órák és csillagászat mellett. A gimnázium végén a szakdolgozathoz (és nem érettségihez, ugyanis az oktatási rendszerek más országokban is időnként megélnek átmeneti időszakokat) tárgyat és témát kellett választanom – a tárgy egyértelmű volt, témának pedig a viszkozitást választottam. Ehhez a város különböző iskoláiból kellett összevadászni a különböző viszkozimétereket, és utána napokat-heteket töltöttem a mérésekkel, jegyzőkönyv készítéssel, irodalomkutatással (akkor még nem létezett internet, csak könyvtárak), a dolgozat összeállításával. Az egyetem után néhány vargabetűt megtéve, két gyermeket is világra hozva egyszer csak a Wigner FK-ban találtam magamat a lézer- és a spektroszkópiai laborok táján, ahol a Tiszából kihalászott szennyezett műanyagok megkülönböztethetőségének vizsgálata érdekében fluoreszcencia spektroszkópiai vizsgálatokat kellett végeznem – úgy éreztem, hogy hazaértem, nekem ezzel kell foglalkoznom.
Mi volt eddig a legizgalmasabb, legviccesebb vagy legmeglepőbb élményed a karriered során?
Egyik alkalommal egy fogászati tömőanyag felszínét vizsgáltuk elektronmikroszkóppal. Erről az anyagról tudni kell, hogy egy polimer, és így a felszíne nagyon töltődik, azaz az elektronok nem vezetődnek el róla. Nem is sikerült igazán jó minőségű képet létrehozni, újra és újra szemcsés, életlen kép volt az eredmény. Az egyik pillanatban a nálam jóval tapasztaltabb kollégámmal egyszerre támasztottuk meg az asztalt, kerekedett el a szemünk, és néztünk hol egymásra, hol a képernyőre: „Ez mi? Honnan került ez ide?” - kérdeztük. Egy a sci-fi filmekben látott űrkabinokra emlékeztető kép tárult elénk nagyon élesen. Percek teltek el, mire lassan kezdtünk rájönni, hogy amit látunk az nem lehet más, mint az elektronmikroszkóp-kamra belső felületének tükörképe.
Szerinted miért érdemes részt vennie egy diáknak a Lányok Napján?
A férfiak és a nők általában más nézőpontból közelítenek meg szituációkat, különböző erősségekkel rendelkeznek, és így gazdagítják a közösséget. Ez általában igaz.
A Lányok napja lehetőséget nyújt arra, hogy ezt a korábban „férfias” szakmának tekintett hivatást megismerhessük női szemüvegen keresztül. Vessük le a sztereotípiákat és előítéleteket, figyeljünk egymásra, ismerjük meg és fogadjuk el egymás erősségeit, és együtt építsünk várat. A lányok ugyanúgy képesek rendkívül összetett problémák megoldására, mint a fiúk. Állítom, hogy a következő szerepek éppen úgy elmondhatók a lányokról, mint a fiúktól: míg valaki képes lendületesen felrajzolni egy elképzelés ívét, és ontja az ötleteket, addig valaki másnak inkább van türelme a „szövés”-hez, aprólékosan, minden részletre figyelve kidolgozni valamit, a harmadik közreműködő viszont pont a gordiuszi csomókat tudja mindig mesterien szétvágni, vagy éppen a kommunikációs képességei erősek. Ha a férfiak és a nők figyelnek egymásra, megfontolják egymás észrevételeit, és együtt akarják összerakni a megoldást, abból jó dolognak kell kisülnie. Így van ez a kutatásban is. A Lányok napja szerintem éppen úgy szól a fiúknak, mint a lányoknak.
Jelentkezés: https://lanyoknapja.hu/program-reszletek/?pid=1245&preview=01fb00cd
