A celldömölki Ság-hegy is felkerült a Nemzetközi Geológiai Tudományos Unió (IUGS) „Harmadik 100” földtani örökségi helyszínek listájára. A magyar bazalt tanúhegy mellett a listán olyan helyszínek is szerepelnek, mint a japán Fudzsi-hegy, a norvég fjordok, az amerikai Szent András-törésvonal, vagy az argentínai Aconcagua.
A Nemzetközi Geológiai Tudományos Unió olyan helyszíneket választott ki, amelyek kulcsszerepet játszottak a geológia tudományának fejlődésében; a világ legkiválóbb példái a különböző földtani képződményekre és folyamatokra, és olyan helyek, ahol a Földdel és annak történetével kapcsolatosan lenyűgöző felfedezések történtek. 2022-ben kiválasztották az első száz helyszínt, a második százat 2024-ben hirdették ki, a harmadik százas listát pedig idén hozták nyilvánosságra, melyen a magyar hegy is helyett kapott.
Fotó a Ság-hegyről
A Ság-hegy listára való felhelyezését a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézete kezdeményezte, és mindenekelőtt Németh Károly vulkanológus, az MTA doktorának érdeme. 2026 novemberében a portugáliai Loulé-ben megrendezett Geoheritage konferencián Szarka László Csaba, az MTA rendes tagja mutatta be a magyar helyszínt.
A hegyen végzett geofizikai mérések Eötvös Lorándig nyúlnak vissza. Eötvös Loránd és munkatársai 1891-ben az akkor még nagyjából csonkakúp alakú hegyen végezték el az első terepi méréseket az Eötvös-féle torziós mérleggel, másnéven Eötvös-ingával. A felszín alatti geológiai felépítés, a helyi tömegeloszlás apró változásait a hagyományos ingáknál mérhetetlenül pontosabban érzékelő Eötvös-féle torziós mérleg a későbbiekben a műszeres geofizikai kőolajkutatás úttörő eszközévé vált.
Ság hegy, 1891. augusztus 2. vagy 3. Az Eötvös-féle torziós mérleggel végzett első terepi kísérlet fényképfelvétele. A műszert a környezeti hatásoktól sátor védi; Báró Eötvös Loránd észlel (széken ülve néz a távcsőbe), előtte Bodola Lajos, mögötte Kövesligethy Radó ül, mellette Tangl Károly áll. A fotó készítője: Krenner József
A hegy eredetileg csonkakúp alakját a 20. századi bazaltbányászat formálta át, ám ennek köszönhetően vált jól láthatóvá a hegy belső vulkanikus szerkezete. A közel 50 évig tartó bányászat következtében az egykor 291 méter magas tanúhegy 12 méterrel lett alacsonyabb. Teljesen letermelték a hegy bazaltsapkáját, 90 méter vastagságú kőzetet tüntettek el.
Az IUGS listájára korábbi években olyan helyszínek kerültek fel, mint a Grand Canyon, a Kilimandzsáró, a Mount Everest vagy a Namíb-sivatag. Az IUGS földtani örökségi helyszíneinek teljes jegyzéke itt böngészhető.
