Az alapkőletétel után mintegy három évvel a volt szovjet katonai laktanya helyén, egy egyedülálló, az Európai Kutatási Infrastruktúrák Stratégiai Fórumához (ESFRI) tartozó kutatóközpontban három olyan lézeres nagyberendezés épül, amely csúcsparaméterekkel rendelkezik.
Ezek a lézeres nagyberendezések egy sor új kutatást tesznek lehetővé nem csupán a fizika, de a kémia, a biológia, az orvostudomány, a gyógyszerkutatás és más számos területen is.
Az ELI-ALPS lesz a világon az első olyan nyitott létesítmény, ahol a fény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatát minden eddiginél nagyobb, attoszekundumos időfelbontással lehet elvégezni.
Az ELIALPS (Extreme Light Infrastructure, Attosecond Light Pulse Source) épületegyüttesét 2017. május 23-án adták át, és így nevezetes tudománytörténeti eseménynek lehettünk tanúi. Az ELI Európa egyik legnagyobb lézeres tudományos kutatási infrastruktúrája lesz.
Az ELI-SZTORI
Az ELI története még 2008-ban indult az ELI Preparatory Phase (ELI PP) programmal, amikor egy nemzetközi EU FP7-es projekt keretében, amelyben 13 ország működött együtt.
A résztvevők megállapodtak abban, hogy Európában három lézeres kutatóközpont fog megépülni – Magyarországon, Csehországban és Romániában.
A Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóitézetnek (SZFKI), amely a magyar részvételt koordinálta, nagy hagyományai voltak a lézerfizika és a lézeralkalmazások területén – elég, ha megemlítjük, hogy itt jött létre az első magyar lézer még 1963-ban (nem sokkal a lézerek felfedezése után). Továbbá itt fejlesztettek ki egy sor olyan lézercsaládot, amelyekkel világelsők voltak – ezekre később számos alkalmazás épült - az optikai méréstechnikában elterjedt interferometriától, az orvosi alkalmazásokon, a gyógyszeriparon keresztül a környezetvédelemig és egészségvédelemig. Abban, hogy ez az infrastruktúra Magyarországra került nagy szerepe volt Kroó Norbertnek, Krausz Ferencnek, Vass Ilonának, Kocsis Istvánnak, Lippényi Tivadarnak, a Szegedi Tudományegyetem munkatársainak és azoknak az SZFKI-s kollégáknak, akik a világon elsőként rámutattak az attoszekundumos impulzusok előállításának lehetőségére – Farkas Győzőnek és Tóth Csabának.
A magyarországi helyszín kiválasztásától a nagyberendezések tervezésén keresztül a megvalósításig, az SZFKI-nak - a Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK) egyik jogelődjének - meghatározó szerepe volt. Számos kolléga vett részt az első tervek kidolgozásában, a nagyberendezések megtervezésében, az egyes részegységek kimunkálásában. A Wigner FK-ban jött létre az első ELI-laboratórium, amelyben egy nagyteljesítményű lézerrendszerre számos olyan kísérlet épül, amely az ELI-ALPS-hoz kapcsolódik, többek között egy attoszekundumos forrás. A Wigner FK másik intézetében – a Részecske és Magfizikai Intézetben, egy olyan, szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódó lézeres program indult, amely a fénnyel történő részecskegyorsítás területén nemzetközi együttműködésekkel bekapcsolódott a világ élvonalbeli kutatásaiba. A CERN-nel, a Max Planck Fizikai Intézettel és számos ázsiai kutatóközponttal együttműködve, itt olyan lézer-plazma kísérletek folynak, amelyek segítenek megvalósítani a töltött részecskék gyorsításának új módszereit.
Fontos törekvés, hogy az ELI-ALPS révén, számos külföldön dolgozó magyar kutatót csábítsunk haza és külföldieket hozzunk ide, hogy a kutatóközpont valóban nemzetközivé váljék, hiszen egy ilyen létesítmény - hasonlóan a CERN-hez, a NIF-hez,az ILL-hez - nem csak hazai kutatásokra épül. Ezen a téren sok még a tennivaló, de most örüljünk ennek az egész hazai tudományos közösséget érintő első sikernek – a békés kutatások győzelmének, amelynek szimbolikus jelentősége is van - a volt katonai bázis helyén most a tudomány és a technika fellegvárában nemzetközi összefogással, tudósok dolgoznak majd. Legyen ez is egy példája az európai tudományos összefogásnak a megosztó katonai bázisok felett.
Szerző: Dr. Czitrovszky Aladár
Kép forrása: MTI, Koszticsák Szilárd
