Dr. Gucsik Arnold precíz munkájával vívta ki az NASA elismerését.
A Magyar Tudományos Akadémia asztroásványtannal foglalkozó földtudósa, májusban tartott előadást a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában az űrből származó porszemek vizsgálatáról. Előadása egyben beiktatás is volt a NASA legkiválóbb kutatói közé (Distinguished Researcher).
A rangos elismerést hosszú vizsgálati procedúra előzte meg, melyben a NASA felmérte Gucsik Arnolddal folytatott eddigi munkáját: a földtudós a NASA és a JAXA (Japán Űrügynökség) partnereként nagy sikerrel vizsgált apró, 5 mikrométernél is kisebb, a Földön kívülről származó szemcséket. Ezek a szemcsék egy, a Naprendszeren belül található kisbolygóról származnak, melyeket űrmissziók keretében “bányásztak”. Ezen kutatások alkalmával rendkívül kevés (néhány gramm) felbecsülhetetlen értékű ásványi anyag jutott a Földre, melynek vizsgálata betekintést enged a kisbolygó felszínének történetébe.
“Húsz ujjamon meg tudom számolni, hány olyan szakember van aki ennek a témának a tudósa” - mesél Dr. Gucsik az ultraprecíz kutatásról. A minták vizsgálata roppant körülményes: “Képzeljük el azt, hogy egyetlen porszemet kell megtalálni egy szobában, óvatosan átrakni a tárgyasztalra, majd úgy vizsgálni nagyenergiás részecskékkel, hogy az egyáltalán ne roncsolódjon.”
Az Itokawa kisbolygóról származó részecskék vizsgálata,amiket a Hayabusa-1 űrszonda hozott le a Földre, és Gucsik Arnold precíz munkáját mutatja, kitaposta az utat a Földön kívülről származó további részecskék kutatásához. A misszióból származó 1500 mg-os minta vizsgálatakor a kutatóknak sikerült olyan kémiai eltéréseket detektálniuk, melyek segítségével mérhető a kisbolygót ért kozmikus sugárzás.
Azonban Gucsik Arnold és kollégái nem csak ezt, de a mikrometeoritok becsapódásának hatására bekövetkező fázisátalakulásokat, és zárvány kialakulásokat is ki tudták mutatni a mintákban.
A minták vizsgálata a következő kérdésre adhat választ egy kisbolygó életéből:
-milyen hőmérséklet és nyomás uralkodott a kisbolygón
-milyen hatással voltak rá a napkitörések
Már úton van a Naprendszerben a Hayabusa-2 űrszonda is, melynek célja a 162173 Ryugu aszteorida, amit 2018 júliusában fog elérni. A szonda 2023-ban fog visszaérni mintákkal megrakodva a Földre.
“A módszer bevált, a következő missziókban már szerves anyagokat sőt, potenciálisan akár az élet fejlődését is tudjuk majd kutatni.” – meséli Dr. Gucsik, aki jelenleg a Wigner Fizikai Kutatóközpontban mikro-Raman-spektroszkópiával és katódlumineszcenciával foglalkozik, valamint a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi docense és Föltudományok Doktori Iskolájának is az oktatója.
Dr Gucsik jelenleg is azon dolgozik, hogy még tovább pontosítsa a kutatási módszerét, hogy a jövőbeli minták vizsgálatának még további eredményei legyenek. Kutatásaival szeretné elérni, hogy még jobban megismerhessük a Naprendszer kialakulásának első 5 millió évét, a legvégső feladat pedig megfejteni, hogyan alakulhatott ki az Élet.
A kutatatót a NASA vissza hívta szeptemberre, hogy tartson előadást náluk, és közösen konzultáljanak az Itokawa által lehozott mintákról .
November 11-12-én pedig itthon fog dr. Gucsik Workshopot tartani Timothy Jull-lal, az Arizonai Egyetemről, és Veres Miklóssal az MTA Wigner FK részéről ”The Workshop on Modern Analytical Methods Applied to Earth, Planetary, and Material Sciences ” címmel. A workshop honlapja itt érhető el.
Szepesi András -Werovszky Veronika
