Hosszan tartó betegség után 2017. október 20-án elhunyt Szépfalusy Péterné Menyhárd Nóra, az Elméleti Szilárdtestfizikai Osztály egykori tudományos tanácsadója. Nóra az ELTE-n készült a fizikusi pályára, ahol Marx György vezetése mellett készítette diplomamunkáját. Ekkor a magfizika érdekelte, s egy rövid kitérő után, ugyanis diplomájának megszerzése után először a KFKI-ba kerülve az intézet könyvtárába kapott beosztást, újra a gyenge kölcsönhatásokkal és neutrínófizikával foglalkozott. Az 1960-as évek elején az Elméleti Főosztályra került, ahol akkor kezdett kialakulni Zawadowski Alfréd irányítása alatt egy elméleti szilárdtest-fizikával foglalkozó csoport. Ennek tagjaként Nóra a szupravezetés fenomenologikus elméletén dolgozott, ebből írta kandidátusi értekezését. Közben, 1966‒67-ben férjével, Szépfalusy Péterrel, egy évet töltött Virginiában, ahol Richard Ferrell, Hartwig Schmidt és Franz Schwabl társaságában kidolgozták a dinamikai skálázás elméletét. Ezután kezdett Sólyom Jenővel és Zawadowski Alfréddel az egydimenziós elektronrendszerek viselkedésén dolgozni. Eredményeikért 1980-ban közösen Állami Díjban részesültek. Akadémiai doktori értekezését is ebből a témából írta. Ezután újabb témaváltás következett életében. Felismerte, hogy a skálaviselkedés és az univerzalitás a nemegyensúlyi rendszerek viselkedésének leírásában is alkalmazható. A nem egyensúlyi rendszerekben bekövetkező fázisátalakulások megértése és azok számítógépes szimulációja foglalkoztatta. 1989 és 1994 között az SZFKI elméleti osztályát vezette. Életművéért 2005-ben az MTA Fizikai Tudományok Osztálya Fizikai Fődíjban részesítette.