Kedves olvasó, nézz fel hű társunkra, a Holdra, aki mindig, mindenhová elkísér minket. Láthatod rajta a bazalttengereket, és a Nyugalom Tengerét talán most is. Titokzatos kísérőnket szerették volna már közelebbről látni az ősemberek és ük-ükapáink is.
Ötven évvel ezelőtt valóra vált az emberiség nagy álma. Bár az amerikai költségvetés 4,4%-át költötték akkoriban az Apollo-programra, az amerikaiak véghez vitték, amit terveztek. Ebben az sem gátolta meg őket, hogy három asztronauta meghalt tesztelés közben, többek között a modulban lévő 100%-os oxigén tartalomnak és az éghető anyagoknak, illetve a hibás kábelezésnek köszönhetően.
Azonban túlléptek a nehézségeken, tanultak belőlük, és 1969. július 19-én elindították az Apollo 11 űrhajót, amelyet az emberiség lélegzet visszafojtva figyelt.
Az Apollo 11-el a tetején a SATURN V rakéta 111 méter magas volt, magasabb, mint a Szabadság-szobor New York-ban, amikor útjára indult az űrbe. Három ember a legnagyobb űrrakéta tetején, egy kicsiny kabinban ülve, az emberiség legnagyobb álmát készült megvalósítani.
A 380 000 kilométert Neil Armstrong, Edwin „Buzz” Aldrin és Michael Collins 72 óra alatt tette meg. Ahogy elkezdték megközelíteni a Holdat, az Apollo 11 hajtóművét – tolatva – újra be kellett kapcsolniuk, hogy a Hold körüli pálya sebességére lassítsák le az űrhajót. Ahogy milliárdnyi ember lélegzetvisszafojtva várta a Földön, hogy az Eagle leereszkedjen a Nyugalom Tengerére a Holdon, az űrhajósók hangja 380 000 kilométerről érkezett, miközben elkezdték közelíteni az első olyan égitesthez a Földön kívül, amelyre ember teheti a lábát.
– Leszállásra felkészülni! - érkezett a küldetésirányító hangja Houstonból.
– Értem! Leszállunk! - válaszolták a holdkompból..
-Houston, itt a Nyugalom Támaszpont. A Sas leszállt. - jelentették be az űrhajósok milliárdnyi láthatatlan néző megkönnyebbülésére.
Amikor Neil Armstrong 1969. július 21-én 02:56 UTC-kor a Holdkomp lépcsőjéről lelépett a Holdra, elhangzott a híres mondat:
– Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek!
Illetve az űrkutatásnak.
A Hold küldetések, az űrverseny számos technológiai újítást, illetve mérnöki bravúrt, tudományos felfedezést hozott az emberiségnek és a világ különböző pontjain élő kutatóknak is. Több akkori egyetemista és diák akkor határozta el, hogy űrkutatással szeretne foglalkozni. Lehetőséget is kaptak rá.
Ezért is fontos az Apolló 11 küldetése, mert beteljesítette az emberiség nagy álmát, de ugyanakkor reményt is adott a jövő generációinak: hogyha erre képes az emberiség, akkor másra is.
Ezért volt fontos az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontnak és a Csodák Palotájának, hogy létrehozza az Apolló 50 kiállítást a CSOPA-ban. Az 50 éves évforduló újra emlékeztet minket, hogy milyen sikereket képes elérni az emberiség az űrkutatás segítségével és az ehhez kapcsolódó, nemzetközi csoportokat összefogó kutatásokkal, illetve bemutatja a nemzetközi kutatásokba bekapcsolódott hazai mérnöki és kutatási teljesítményeket is.
Az első sikeres küldetés után – amely 21,5 kg kőzetet hozott vissza a Holdról vizsgálatra – még ötször szálltak le emberek a Holdra, utoljára 1972. decemberében. Azután jött az olajválság, a Holdat elérte az emberiség, és kevesebb erőforrást jutott az Egyesült Államokban az űrversenyre. Ezután a szovjetekhez hasonlóan inkább a a Föld körüli tevékenységekre, az űrsiklókra, és a Nemzetközi Űrállomásra, azaz alacsonyabb költségvetésű űrprogramok finanszírozására koncentráltak az amerikaiak.
Az utóbbi években lassan egyre több nemzet vált képessé elérni a Holdat, sőt a Marsot is, és az újra élesedő versenyben újra elérhető közelbe kerül az emberes holdraszállás. A legutóbbi szereplő, a részben magánerőből készült izraeli űrszonda is képes volt néhány napja megközelíteni a Holdat, majdnem leszállni arra az égitestre, amely nélkül élet sem létezne a Földön. Emellett az USA megváltoztatott jogi háttere miatt már magán társaságok, Elon Musk cége a SpaceX, valamint a Virgin Galactic is űrturistákat vinne a Holdra.
A Csodák Palotájában lévő új – az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont űrtevékenység frissítésének is helyt biztosító – bővülő kiállításunkat az első emberes holdra szállásra emlékező APOLLO 50-et az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont fejlesztőmérnöke, az űrkutató csoport munkatársa, Vizi Pál Gábor tervezte és építette a Csodák Palotája munkatársainak támogatásával. A grafika a Csodák Palotája grafikusa, Budavári Eszter munkája.
A kiállításunkra ellátogatók akár a Hold felszínén is sétálhatnak egy Virtual Reality (Virtuális Valóság) keretében, hogy átéljék 380 000 km utazás nélkül is, hogy milyen a Holdra utazni, és sétálni a Nyugalom tengerén.
Az új kiállítási területünk megnyitásával párhuzamosan folytatódott a Wigner Café sorozatunk is, ahol Vizi Pál Gábor fejlesztőmérnököt az űr kihívásairól kérdeztük a diákokkal.
A Wigner Cafék szeptembertől újra havi rendszerességgel fognak jelentkezni. A pontos témákért és időpontokért keressék honlapunkat és Facebook oldalunkat!
Egy korábbi Wigner Café elérhető a következő linkeken:
Illetve látogassák meg kiállításunkat a Csodák Palotájában, vagy jöjjenek el a nyílt napjaink egyikére, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontba, ahol szeretettel látunk minden érdeklődőt!
A Wigner Café rendezvényein a fizikusok és a tudomány mindennapi felfedezéseiről, kutatásairól és a saját szakterületükről mesélnek az MTA Wigner FK kutatói: például plazmafizikáról, röntgenlézerekről, űrkutatásról, fúziós erőművekről, a gyógyászatban használható lézerekről, intelligens anyagokról.
Ezen rendezvények különlegessége, hogy előadás közben bármikor, és utána is lehet kérdezni bármit a kutatóktól. Így szeretnénk közelebb hozni a tudományt és a tudósokat a más szakmákat művelő emberekhez és a diákokhoz.
Összeállította: Werovszky Veronika és Vizi Pál
