Füzi János professzor (1960-2020)
Füzi János 1960. május 26-án született Brassóban. Iskoláit is ott végezte, kiváló eredménnyel. 1985-ben a Brassói Transilvania Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, majd egy ghimbavi repülőgépgyárban helyezkedett el. Eközben a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem Matematika Karán tanult, majd 1992-ben matematikusi is diplomát szerzett.
Hét év ghimbavi munkaviszonyt követően, hasznosítva tapasztalatait, 1992-ben kezdett el oktatni a Brassói Transilvania Egyetemen. Először tanársegédként majd adjunktusként, majd docensként, végül 2004-ben professzorrá nevezték ki.
Ugyanitt szerezte meg villamosmérnöki doktori címét is. Doktori dolgozatának címe: "A mágneses hiszterézis matematikai modelljei és alkalmazásuk elektromágneses rendszerek számítógépes szimulációjában".
2000-ben elnyert egy Bolyai János kutatói ösztöndíjat a Magyar Tudományos Akadémián. Áttelepült Magyarországra, és a Wigner Fizikai Kutatóközpont elődjénél kezdte meg munkáját, mint neutronoptikai eszközök fejlesztésével foglalkozó kutató. Később vezető kutató, majd a Neutronspektroszkópia Osztály vezetője lett.
A mágneses hiszterézis, az ő opus magnuma modellezése mellett érdeklődése kiterjedt grafikus módszerek alkalmazására komplex rendszerek modellezésében, mágneses mezők szimulációjára ferromágneses anyagok jelenlétében, mágneses és dielektromos anyagok és felületek viselkedését vizsgálta rádió-, mikrohullámú és távoli infravörös frekvencia tartományban. Jánost mindig is foglalkoztatták alkalmazási projektek, kifejlesztett egy neutronnyaláb jellemzési módszert és számos neutronoptikai eszközök kifejlesztésében vett részt.
Nagyszámú tudományos publikációja mellett négy könyvet is írt összetett rendszerek grafikus modellezése terén.
János 2005-től kezdődően folytatta egyetemi oktatói karrierjét. A Pécsi Egyetem Mérnöki és Informatikai Karán fizikát, elektronikát és irányítástechnikát oktatott. 2013-ban ezen a Karon habilitált, hamarosan professzorrá nevezték ki és a Breuer Marcell Doktori Iskola törzstagja is lett.
János empatikus kolléga, kiváló pedagógus és csodálatra méltó ember volt. A felmerülő problémák nagy részét tanulságos székely viccekkel oldotta fel a részvevők megbékélésére és megelégedésére. Szeretett kirándulni, szerette a kertészkedést és a munkákat, szeretett elidőzni családjával és barátaival. A humorérzéke, kreativitása, és a segítőkészsége miatt fiatal kollégái szerették a társaságát.
Halála nagy veszteség számunkra, kollégái, diákjai, oktatótársai számára. Oly hirtelen halálát fájdalmas elfogadni. Gyakran úgy érezzük, nem is örökre, csak hosszabb útra távozott.
Budapest, 2020. január 24.
