2016 júniusában került megrendezésre az immáron 66. Lindau Nobel Laureate Meeting, amelyre 30-40 Nobel-díjas tudós mellett fiatalok százai kaptak meghívást a világ 80 országából. A Meeting célja, hogy a kiválasztott fiatal tudósok tapasztalatot cseréljenek egymással, és a Nobel-díjasokkal -- kialakuljon egy tudományos dialógus. A Meeting középpontjában ebben az évben a fizika állt, de volt pár vegyész résztvevő is.
A program története 1951-re vezethető vissza, amikor két lindaui fizikus, Franz Karl Hein és Gustav Wilhelm Parade megkereste Lennart Bernadotte-ot, Wisborg grófját a közeli Mainau-szigeten. Együtt nekiálltak felépíteni és megvalósítani az ötletet, amely ehhez a rendkívül sikeres programhoz vezetett. Óriási élmény volt Lennart lányával, Bettina Bernadotte grófnővel találkozni, az apja után ő vette át ugyanis a Lindau Nobel Laureate Meeting Tanácsának elnöklését.
Beválogatás
Annak érdekében, hogy részt vehessek a Meeting-en, egy többlépcsős jelentkezési és válogatási folyamaton kellett végigmennem. A Meeting-re kétféleképpen lehet eljutni, az első, ahogy én is jelentkeztem, a Meeting valamelyik akadémiai partnere ajánlásával, a második pedig az úgynevezett "Open Applications", amire mindenki magától jelentkezhet. A résztvevő fiatalok egészen 35 éves korig jelentkezhetnek. Az én esetemben Prof. Horváth Dezső ajánlásával a Magyar Tudományos Akadémia nominált mint magyar kiválasztottat.
Ezt követően, minden évben a fent említett Tanács egy tudományos felülvizsgáló bizottságot jelöl ki, akik azért felelősek, hogy a megannyi jelentkezés tudományos megalapozottságát vizsgálják. Óriási örömömre szolgált, hogy ezen folyamatok végeredményeként én képviselhettem hazánkat a Meeting-en. Az öröm mellett hatalmas meglepetést és megtiszteltetést is átéltem: felkértek arra, hogy a záróeseményen vegyek részt egy tudományos vitában a színpadon az összes résztvevő előtt -- három Nobel-díjas mellett!
Utazás és megérkezés
Az utazás nem különösképpen tartogatott élményeket, azért azt a szituációt lehet érdemes megemlíteni, hogy amikor én Steven Weinberg kvantumtérelméletről szóló könyvét kezdtem el olvasni, a mellettem ülő osztrák pap keresztet vetett, és kinyitotta a Bibliát... (a kettőnek nyilván nincs egymáshoz köze, csak viccesen jött ki a szituáció)
A regisztráció során azt adtam meg, hogy szívesen lakom helyi családnál, így végül Hellerékhez kerültem, akik Lindau külső részén élnek, gyönyörű környezetben, lényegében már az erdőben. Az erkélyükön állva és balra nézve Ausztriát, előre nézve Lichtenstein hegyeit, jobbra nézve pedig Németországot láthattam.
Lindau és környéke
A vasárnap lényegében a megnyitóról szólt, itt bemutatták nekünk a Meeting történetét, a jelenlevő Nobel-díjasokat, ott volt a grófnő, és megannyi fontos politikus (köztük az osztrák elnök is).
Első nap
A Meeting során lehetőség volt részt venni egy úgynevezett "Tudományos Reggeli"-n, ami különböző témákban, különböző szervezetek által volt megszervezve. Én az osztrák Tudományos Minisztérium által szervezett reggelin vettem rész, melynek témája a kvantuminformáció és kvantumszámítógépek jövője volt. Külön érdekesség, hogy a reggeli beszélgetést Anton Zeilinger, az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke vezényelte. Ezt követték a Nobel-díjasok előadásai, Hiroshi Amano a Föld megvilágosítása LED-ekkel témáról beszélt, Takaaki Kajita a légköri neutrínókról, David Gross az általános relativitáselmélet 100 évéről, Carlo Rubbia az energia jövőjéről, majd hallhattunk arról, hogy mi történik most, hogy megtaláltuk a Higgs-részecskét, Martinus Veltman-tól, hogy Arthur McDonald és csapata hogyan figyelték meg a neutrínók ízváltását a Sudbury Neutrino Observatory (SNO)-ban. Ezeket követte egy tudományos vita, a színpadon Steven Chu, David Gross, Takaaki Kajita, Carlo Rubbia volt, illetve a CERN-ből egy videokonferencia segítségével Fabiola Gianotti, a CERN főigazgatója, illetve egy-egy ember a CERN négy nagy kísérletéből (CMS-ből, ATLAS-ból, ALICE-ból és az LHCb-ből). A téma pedig a Standard Modellen túli fizika jelei volt. Ez az a téma, ami a lehető legközebb áll az én érdeklődésemhez, így nem is olyan meglepő, hogy ezt élveztem a legjobban.
Tudományos vita: a színpadon Steven Chu, David Gross, Takaaki Kajita, Carlo Rubbia volt, illetve a CERN-ből egy videokonferencia segítségével Fabiola Gianotti, a CERN főigazgatója, illetve egy-egy ember a CERN négy nagy kísérletéből
Minden délután lehetőségünk volt kérdezni a Nobel-díjasoktól egy kiscsoportos beszélgetés során. Az első nap Martinus Veltman-t választottam, aki pont azon a napon lett 85 éves. Veltman 1999-ben kapott Nobel-díjat az elektrogyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének tisztázásáért.
Az esti program egy hajóút volt az ausztriai Bregentzbe, ahol egy nemzetközi "találkát" szervezett nekünk az osztrák Tudományos Minisztérium. Először pár rövid beszédet hallhattunk, majd helyi zenét mutattak nekünk, végül pedig egy vacsorán vettünk részt. A vacsora meglepetés része pedig az volt, hogy minden egyes asztalnál egy-egy Nobel-díjas ült, így adódott, hogy Hartmut Michellal is megismerkedhettem. Ő kémiai Nobel-díjat kapott 1988-ban egy fotoszintetikus fehérje háromdimenziós struktúrájának meghatározásáért.
Második nap
A kedd hasonlóan előadásokkal kezdődött, Serge Haroche-tól hallhattunk az üregrezonátorok kvantum-elektrodinamikájáról és arról, hogy az alapvető kvantumelméleti vizsgálatok hogyan tudnak hozzájárulni a kvantuminformáció témaköréhez. Ezt követte David Wineland ionos atomórákról szóló előadása, majd Theodor W. Hänsch beszélt az anyag és a fény kölcsönhatásáról. A következő előadó a sokak által várt Nobel-díjas, Bill Phillips volt, aki most szuperfolyékony atomok gyűrű alakban való elhelyezéséről beszélt, ami lényegében egy új típusú zárt áramkör. Klaus von Klitzing az új SI rendszerről beszélt, amit lehetséges, hogy már 2018-ban be fognak vezetni. Az előadássorozatot Gerardus 't Hooft zárta, az előadásának a címe az volt, hogy "Hogyan tud egy részecske megváltoztatni mindent?".
A délutáni előadás nehéz választás volt, mivel Phillips, 't Hooft és von Klitzing is érdekelt volna. Mindenesetre abban maradtam, hogy Phillips-szel majd beszélek személyesen, 't Hooft-tal pedig már úgyis találkoztam, így végül von Klitzing-hez mentem. Itt történt meg először, hogy kaptam egy Nobel-díjat! Viszont sajnos vissza kellett adnom. Ami azt illeti, nehezebb, mint gondoltam...
A délutáni beszélgetés után volt a poszter szekció, ahol biztosították, hogy pár résztvevő fiatal tudós beszámolhasson a munkájáról. A vacsorát ezen az estén a különböző támogatók által szervezték meg. Én a Dieter-Schwarz Alapítvány estéjén vettem részt, a többi közép/kelet-európai diákkal együtt. Mint kiderült, Dieter Schwarz a Lidl áruházlánc vezetője. A meglepetés ezen az estén az volt, hogy Danny Schechtman az egész estét velünk töltötte, majd később csatlakozott von Klitzing és felesége is hozzánk. von Klitzink még mindig magánál tartotta a Nobel-díját, így másodszor is a kezemben tarthattam azt. Ezen az estén beszélgettem von Klitzing feleségével is, érdekelt, hogy ő hogyan élte meg mindazt, ami a férjével történt.
Harmadik nap
A szerdai nap George Smoot előadásával kezdődött, ami az összeolvadó fekete lyukakról és gravitációs hullámokról szólt. Ezt követte Samuel Ting előadása az AMS (Alpha Magnetic Spectrometer) detektorról, ami jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson található. Kurt Wüthrich az NMR fizikájáról beszélt. Steven Chu előadásának a címe pedig az volt, hogy "Optikai mikroszkópia 2.0". Hartmut Michel, Johann Deisenhofer és Robert Huber előadásai pedig biofizikai témákat öleltek fel.
Délutáni előadónak George Smootot választottam, majd pedig Brian Josephson előadásán vettem részt. Ezen a napon volt egy speciális, úgynevezett "Heidelberg előadás", amit Vinton G. Cerf tartott, aki az Internet atyjaként ismert. A beszédében beszámolt az Internet kezdetéről és fejlődéséről.
Negyedik nap
Csütörtökön Stefan W. Helltől hallhattunk az optikai mikroszkópiáról, és arról, hogy hogyan sikerült átlépniük a diffrakciós limitet. Dan Shechtman a szappanbuborékok fizikájáról beszélt, Ada Yonath pedig arról, hogy mi volt előbb: a genetikus kód vagy annak a terméke.
Carl Wieman előadása talán mindenki kedvence lett, ő ugyanis arról beszélt, hogy tudományos úton hogyan lehet a fizikát legjobb módon tanítani. Brian Schmidt az univerzum állapáról tartott előadást, amit aztán az igencsak populáris Roy Glauber követett. Glauber egy visszaemlékezést tartott a Manhattan Project-ről, az 1943-1945 évekről.
Ismét egy panel beszélgetésünk következett, de most a téma a kvantum-technológia volt. A panelban Serge Haroche, Gerardus 't Hooft, William Phillips, David Wineland vett részt. A délutáni beszélgetés választásom egészen egyértelműen a 90 éves Roy Glauberre esett. Tovább mesélte az élményeit az atombomba készítéséről, és hogy milyen volt a számunkra már csak névről ismert Pauli, Neuman, Feynman és még sokan mások.
Az esti vacsorát a bajor kultúrának szentelték, így láthattam Dan Shechtmant hózentrógerben.
Ötödik nap
A péntek egy újabb hajóúttal kezdődött, ezúttal Mainau szigetére utaztunk, a grófnő otthonába. A hajóúton -- szülinapi ajándékként -- összegyűjtöttem több Nobel-díjas aláírását is. Mainaut egy gyönyörű szigetként kell elképzelni, tele virágokkal és egy kastéllyal. A záróbeszédeket egy záró panel követte, ahol én magam is a panelban ültem. A téma a tudományos oktatás jövője volt, Brian Schmidt, Dan Shechtman, Carl Wieman és jómagam részvételével. Óriási élmény volt három Nobel-díjassal együtt szerepelni! Maga a téma talán mindenki számára releváns volt, nem is csoda, hogy kaptunk kérdéseket bőven.
Az ebéd egy piknik volt a kertben, itt pár takarón kiterítve ebédeltünk, majd el kellett búcsúzzak a többiektől, ugyanis indult a repülőm egy másik konferenciára...
Összességében egy elképesztő hetet hagytam magam mögött, rendkívül sok érdekes emberrel találkoztam. Számomra hatalmas motivációt is jelentett a részvételem, kaptam tanácsokat Nobel-díjasoktól, beszélgettem fiatal kutatókkal, akikkel a jövőben még lehet, hogy közös kutatást is végezhetünk.
