Fantáziakép az MPO a Merkúrnál

Fantázia kép, az MPO (Mercury Planetary Orbiter)a Merkúrnál (forrás: ESA)

 

Október 20-án, hajnalban startolt a BepiColombo űrszonda, hogy elkezdje útját a Napunkhoz legközelebb keringő bolygóhoz, a Merkúrhoz. Az utazás hét évig fog tartani. Az Európai Űrügynökség (ESA) a Japán Űrögynökséggel (JAXA-val) együttműködésben indította útjára az űreszközt, amelyet a Francia Guyana-i ESA támaszpontról indítottak Kourou-ból, az ESA legnagyobb űrrepülőteréről. Az ESA magyar idő szerint hajnali 03:45-kor lőtte fel a BepiColombo űrszondat.

 

A mintegy négy tonna tömegű, négy részből álló űreszköz a tervek szerint bonyolult pályát követve, 2025. december 5-én érkezik meg a Merkúrhoz. A szükséges hajtóanyag mennyiség minimalizása miatt tart ilyen sokáig az út: a mérnökök kilenc gravitációs hintamanővert is beleiktattak az útvonalba, melyek újabb és újabb lendületet adnak a szondának.

A hintamanőverek elméleti megalapozását Giuseppe (Bepi) Colombo (1920-1984) olasz matematikus fektette le.

Beppi

Giuseppe (Bepi) Colombo (1920-1984) matematikus és asztrofizikus fényképe (forrás ESA)

A manőverek a Bepicolombo esetében előbb a Föld, majd kétszer a Vénusz, végül hat alkalommal pedig - a Merkúr saját gravitációs terét használják ki. A Merkúr körüli pályára állás után a tervek szerint a küldetés egy évig fog tartani, amelyet reményeik szerint sikerül meghosszabbítani még egy évvel.

A Merkúr az egyik legnehezebben elérhető célpontnak számit a Naprendszerben

A Naphoz legközelebbi bolygót eddig csak két NASA űrszondának: a Mariner10-nek és a MESSENGER-nek sikerült megközelítenie. A bolygót azért nehéz megközelíteni, mert mire az ide küldött űrszonda eléri a bolygót, olyan sebességre tesz szert, amit már jelentősen le kell fékezni, erre szolgálnak az utolsó hintamanőverek. A hintamanőverek után az űrszonda az ionhajtóművei segítségével áll végül Merkúr körüli pályára.

Ilyen közel a Naphoz nem csupán a napsugárzás erős (a Merkúr Naphoz közeli oldalán a Földön mérhető besugárzási energiának több mint tízszeresét kitevő a terhelés 14 kW/m2 – Napközelben), de a szonda rendkívüli hőterhelésnek is van kitéve: a bolygó napsütötte oldalán a hőmérséklet a 430 Celsius-fokot (700 K) is eléri, míg az árnyékos oldalán -180 °C -ra (90 K) hűl le.

Merkúr

A MESSENGER küldetés többcsatornás, hamis szines felvételei a Merkúr bolygóról (Forrás: NASA)

Mit tudunk a Merkúrról?

A római mitológiában az istenek hírvivőjéről, Mercuriusról (a görögöknél Hermész), elnevezett bolygó több szempontból is különleges. Az objektum létezése ősidők óta ismert, hiszen, ha nehezen is, de szabad szemmel a Merkúr is látható a Földről.

A Nap erős árapályhatása miatt a bolygó 88 napos keringési ideje 3/2 arányú rezonanciában áll 59 napos tengelyforgási idejével. Még érdekesebb, és bolygórendszerünk keletkezésének megértése szempontjából is fontos, hogy akárcsak a Vénusznak, sem holdja, sem gyűrűje nincs.

A 2011 és 2015 között lezajlott MESSENGER expedíció során már sok titkát feltárta a bolygónak: például, hogy a felszínén észlelt, a Holdéhoz hasonló meteoritkráterek és esetleges vulkanikus síkságok mellett a sarkok közelében vízjég található, amely a feltételezett koránál fiatalabbnak tűnik. A bolygó pontos tömegét és ezzel belső szerkezetét pedig a Mariner-10 pályamérései alapján derítették fel: a mérések felfedték, hogy a 4800 km átmérőjű bolygó térfogatának 70%-át a fémes mag teszi ki, amely arányaiban a legnagyobb fémmag egy bolygó esetében a Naprendszerünkben. A vékony köpeny és kéreg nagy részét a bolygó feltehetően az elszenvedett ütközések során vesztette el.

Merkúr magja

A Merkúr bolygó belső szerkezete (forrás Wikipedia, Crust = kéreg, Mantle = köpeny, Core = mag)

A mag önmaga többségben vasból és nikkelből áll, a belső régiókban szilárd, a  mag külső részében és a köpenyben folyékony állapotban. Így a mag a dinamó effektus révén mágneses teret hoz létre, amelynek nagysága a földiének csupán 1%-a, viszont elegendően erős ahhoz, hogy a napszélben akadályt képezve azt eltérítse, és kis méretű magnetoszférát hozzon létre. Az így létrejött, döntően dipólus jellegű mágneses tér erősen aszimmetrikus, az északi oldalon megközelítőleg háromszor erősebb, mint a délin.

magnetoszféra

A Merkúr magnetoszférája (Forrás: NASA, feliratok: North Cusp = északi kürtő, South Cusp = déli kürtő, planetary ions = bolygó eredetű ionok)

A bolygó képes gravitációsan megtartani az igen ritka atmoszféráját, amelynek annyira kicsi a sűrűsége (a felszíni nyomás 14 nagyságrenddel kisebb a Merkúr felszínén, mint a Földön), hogy a ritka ütközések miatt nem viselkedik gázként, emiatt inkább exoszférának nevezzük. Az exoszférát többségében a molekuláris oxigén mellett hidrogén, hélium illetve a felszínből a mikrometeorok és a napszél által kiszakított fém (elsősorban nátrium) atomok alkotják.

A napszél a mágneses tér miatt csak a sarki kürtőkben éri el a felszínt. Az erős fénynyomás hatására a Nappal ellentétes oldalon pedig igen hosszú, több mint 20 millió km-es, Na, Mg, K és Ca atomokból álló csóva alakul ki. A semleges atomok ionizációjával, pickup folyamattal, ill. a felszín bombázásával ionok is létrejönnek: elsősorban Na+ és vízcsoport ionok.

A Merkúr magnetoszférájában észlelhetők a földihez hasonló mágneses viharok, és mágneses erővonal összecsatolódási események is, amelyelk a földinél 10-szer gyorsabban mennek végbe. Az is gyakran előfordul, hogy a Napból érkező koronakitörések eltorzítják a magnetoszférát.

A kérdések, amikre választ keresünk:

A MESSENGER óta gyarapodott tudásunk révén további lényeges kérdések merültek fel, amelyeket csak újabb helyszíni mérések válaszolhatnak meg. Alapvető kérdés a Naprendszer kialakulása előtti szoláris felhő összetétele, és az, hogy milyen folyamat során alakult ki a bolygórendszerünk. A Naprendszerünk kialakulásának megértésében segíthet annak a tisztázása, hogy miért magasabb a Merkúr sűrűsége (a Földet leszámítva), mint a többi kőzetbolygóé?  Milyen arányban szilárd, ill. folyékony a Merkúr magja? Tektonikusan aktív-e a bolygó? Mi a belső mágneses tér eredete? Miért nem észlelhető vas a bolygó exoszférájában? A sarki árnyékos kráterek valóban vizet tartalmaznak, vagy ként? Hogyan alakul ki a bolygó exoszférája? Pontosan hogyan hat kölcsön a napszél a bolygó mágneses terével? Lehetséges-e pontosítani a Merkúr perihélium vándorlásának értékét a relativitáselmélet tesztelése céljából?

Az űrszonda érzékelői

Ezen kérdések megválaszolására a mérnökök és a kutatók érzékelőkkel látták el a Merkúrhoz induló BepiColombo-t. Az ESA irányítása alatt valósul meg a Merkúr megközelítése az egymáshoz rögzített MMO (Mercury Magnetospheric Orbiter), az MPO (Mercury Planetary Orbiter), az MTM (Mercury Transfer Module), valamint egy nap árnyékoló (Sun shield) rendszernek. A Merkúrhoz érve az egységek szétválnak és független irányítással állnak Merkúr körüli pályákra.

 

Beppi

A Merkúr közelében szétváló egységek képe (Forrás: ESA)

A három tengelyre stabilizált MPO tizenegy műszere európai fejlesztésű:

  1. BELA (BepiColombo Laser Altimeter) magasságmérő
  2. ISA (Italian Spring Accelerometer) rugós gyorsulás mérő
  3. MPO-MAG (MPO Mgnetométer) magnetométer
  4. MERTIS (Mercury Radiometer and Thermal Infrared Spectrometer) infravörös spektrométer
  5. MGNS (Mercury Gamma-ray and Neutron Spectrometer) gamma és neutron spektrométer
  6. MIXS (Mercury Imaging X-ray Spectrometer) képalkotó röntgen spektrométer
  7. MORE (Mercury Orbiter Radio-science Experiment) rádió frekvenciás műszer
  8. PHEBUS (Probing of Hermean Exosphere by Ultraviolet Spectroscopy) UV spectrométer
  9. SERENA (Search for Exosphere Refilling and Emitted Neutral Abundances) semleges és ionizált részecske analizátor
  10. SIMBIO-SYS (Spectrometers and Imagers for MPO BepiColombo Integrated Observatory System) sztereó kamera látható tartományra valamint spektrométer a látható és infravörös tartományra
  11. SIXS (Solar Intensity X-ray and Particle Spectrometer) röntgen és részecske spektrométer

Az űrszonda érzékelői

Az MPO egységen lévő műszerek elhelyezkedése (Forrás: ESA)

Az olasz vezetésű SERENA műszer együttes is további négy érzékelőből áll:

  1. ELENA (Emitted Low-Energy Neutral Atoms) : a Merkúr felszínéről távozó semleges gázokat méri a 20 eV – 5 keV tartományban.
  2. STROFIO (STart from a ROtating Field mass spectrOmeter): a semleges részecskék analizátora, az exoszféra gáz összetevőit méri.
  3. MIPA (Miniature Ion Precipitation Analyser): ionmonitor, amely a felszíni plazmafolyamatok láncolatát vizsgálja.
  4. PICAM (Planetary Ion CAMera): iontömeg-spektrométer, amely fényképezőgépként működik a töltött részecskék számára, hogy tanulmányozza a felszíni ionizációs folyamatok láncolatát. A PICAM műszer fejlesztését a gráci intézet (Institut für Weltraumforschung – IWF) fogta össze.

 

A magyarok kutatók részben ebben az utóbbi műszerben, az ion tömegspektrométerben, a PICAM-ban vesznek részt. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki a Planetáris Ion Kamerát működtető alacsony feszültségű tápegységet, valamint a BepiColombo űrszonda szimuláló környezetét is az SGF Kft. bevonásával.

PICAM

A PICAM műszer fényképe (Forrás: IWF)

A PICAM (Planetary Ion CAMera) tulajdonképpen ion tömegspektrométer, amely ionokat detektálva teljes-ég kameraként működik (az űrszonda által ki nem takart részen) töltött részecskék számára.

Az ionkamera kísérlet célja, hogy tanulmányozzuk azoknak a folyamatoknak a láncolatát, amelyek révén a felszínről semlegesen kirepülő atomok végül ionizálódnak és kölcsönhatásba lépnek a napszéllel.

A PICAM ionkamera mérni fogja az alacsony, 100 eV és 3 keV közötti energiájú ionok beesési irányát, az energia/töltés és tömeg/töltés arányokat, igen jó felbontással a Merkúr ritka atmoszférájában. Ezzel a PICAM meg fogja tudni mondani az ionok tömegösszetételét, energia- és szögeloszlását a Merkúr plazmakörnyezetében, amelyen keresztül megérthetjük a magnetoszférában lezajló folyamatok részleteit.

A PICAM érzékelő fejlesztésében való részvétellel az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont a SERENA mérési adataihoz elsődleges hozzáféréshez jut (ionmonitor + felszíni plazmafolyamatok + ion tömegspektrométer).

Működés 300 °C fokos hőmérsékleten

A fedélzeti elektronika fejlesztése a BepiColombo fejlesztői számára komoly kihívást jelentett, hiszen a szondán időnként több mint 300 °C hőmérséklet is felléphet. A mérnökök a műszerek e magas hőmérsékletre való felmelegedését kívülről különleges, többrétegű borítással próbálják megakadályozni. A műszereken belül keletkező hőt pedig megfelelő hőelvezetésekkel az űrszonda árnyékban lévő oldalára vezetik el.

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont által fejlesztett tápegység minősítő példányának fényképe a lenti ábrán látható, amely tartalmazza a PICAM elektronikájához szükséges fix és az ionok energia szerinti szétválasztását szolgáló két tartományban is folyamatosan változtatható feszültségeket.

Wigner egység

A kifejlesztett tápegység minősítő példányának fényképe (Forrás: MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont)

Fedélzeti kommunikációs szabvány

A szondán a SpaceWire busz rendszert alkalmazzák, amely az ESA által kifejlesztett fedélzeti kommunikációs szabvány. Ez a szabvány viszonylag kis energiafogyasztás mellett nagy adatátviteli sebességet biztosít. A szabvány a fizikai (physical layer) és az adat kapcsolati (data-link layer) rétegeket rögzíti. A NASA is ugyanezt az adatátviteli szabványt használja újabb űrszondáiban.

A földi ellenőrző berendezés                                                                                                                                                                     

A kifejlesztett földi ellenőrző-berendezés (Electrical Ground Support Equipment – EGSE) két egységben valósult meg: a jelszintű szimulátor egy beágyazott processzor alapú egység, amelyen valós idejű LINUX operációs rendszer fut. Ez ethernet kapcsolaton keresztül kommunikál a kereskedelmi forgalomban beszerezhető PC-vel, amely a grafikus kezelői felületet biztosítja. A grafikus kezelői felület útján vezérlik a mérnökök és a kutatók különböző üzemmódokba a PICAM szenzort, a szolgálati információt, és ezen keresztül jelenítik meg a tudományos mérési adatokat különböző formákban. A PICAM szenzor beméréséhez a BepiColombo szonda adatgyűjtő és vezérlő rendszerét szimuláló földi ellenőrző-berendezést az SGF Kft. fejlesztette. A jelszintű szimulátor az alábbi ábrán látható. Az EGSE és a PICAM közti adatforgalom monitorozására a jelszintű szimulátor módosított változata is elkészült.

A PICAM bemérését szolgáló EGSE fényképe (forrás SGF Kft.)

A PICAM bemérését szolgáló EGSE fényképe (Forrás: SGF Kft.)

 

A Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO)

A magnetoszférát vizsgáló Mercury Magnetospheric Orbiter a 3 tengelyre stabilizált MPO-val szemben 4 másodpercenként megfordul a tengelye körül, ami a plazmamérésekhez szükséges. Fedélzetén 5 műszercsoport foglal helyet: egy-egy por monitor, magnetométer, plazmadetektor, a nátrium D2 emissziós vonalában képet készitő interferométer és a PWI plazmahullám kísérlet. Ez utóbbi 3 rádióhullám vevővel összekötött két elektromos tér hullám érzékelőt (10 MHz frekvencia alatt) és két (0,1 Hz és 640 kHz között mérő) magnetométert foglal magába. A PWI is magyar résztvevőkkel készült: az ELTE Űrkutató Csoportja és a BL Electronics Kft. fejlesztette ki a fedélzeti szoftvert a PWI intelligens jelfelismerő moduljához (ISDM).

 

Összeállították: Szalai Sándor - Kecskeméty Károly - Werovszky Veronika