Kagylóhéj

Először sikerült szimulálni a kagylóhéjak keletkezését magyar kutatóknak. Ezzel egyben először modelleztek a tudósok ilyen bonyolult biológiai szerkezeteket, amellyel megnyílhat az út a még bonyolultabb biomineralizációs folyamatok megértéséhez.

A biomineralizációs folyamatok közé tartozik többek között a csontok, a fogak képződése, a vesekő, a koleszterin lerakódások kialakulása a véredények falán, vagy a kovamoszatok, kagylóhéjak, ill. a korall-vázak kialakulása is.

A tudomány számára nemcsak ezért fontos a biomineralizáció megértése, hanem azért is, mert ezen folyamat során olyan különlegesen ellenálló szerves-szervetlen kompozitok (két vagy több különböző kombinációból felépülő anyagok) jönnek létre, amelyek tulajdonságaikat a mikroszerkezetüknek köszönhetik.  Ilyen kompozitokat létrehozva pedig számtalan lehetőség nyílik meg a tudomány az alkalmazások számára.

Bár a vizsgálatok még alapkutatási fázisban vannak, a megszerzett ismeretek megalapozhatják a magasan szervezett kompozit struktúrák létrehozásához szükséges alacsony hőmérsékletem működő, környezetbarát technológiák kidolgozását.

Ma már szinte természetesnek hat, hogy a tudás alapú anyagtervezésnek egyik alapja a számítógépes anyagtudomány: a fémek, polimerek, műanyagok, és különféle kompozitok megszilárdulása/kristályosdása során lezajló folyamatok elemzésével már eddig is hatékony módszereket dolgoztak ki a kutatók a komplex megszilárdulási folyamatok, ill. a mikroszerkezetek kialakulásának leírására. Ezen a területen, különösen hatékony modellnek bizonyult a fázismező elmélet egy speciális változata, amely alkalmasan választott rendparaméterekkel, ti. a szerkezeti változást követő fázismező és a lokális kristálytani orientációt jellemző orientációs mező kombinációjával fogja meg.

Míg a biomineralizációs szimulációkat magyar kutatók végezték, az összehasonlításhoz szükséges kísérleteket a német (és ESRF-es) kutatók végezték és dokumentálták.

A magyar és német kutatók a 2018. őszén megjelent rangos Advanced Materials folyóiratban publikálták azokat az eredményeiket, melyek látványos egyezést találtak a kagylóhéjak mikroszerkezete (elektronmikroszkópos mérésekkel, elektron-visszaszórási diffrakcióval (EBSD) és szinkrotronos röntgen mikrotomográfiával meghatározott) és annak képződését mutató (fázismező elméleti) szimulációk (1. ábra) között, tehát amelyek azt bizonyították, hogy sikerült szimulálniuk egy kagyló biomineralizációját.

Szimuláció

1. ábra: Animáció, amely az orientációs mező időfüggésén keresztül az Unio pictorum édesvízi kagyló héja létrejöttének három fázisát mutatja be a fázismező-elmélet keretében (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont): (1) a nukleációs folyamatok során véletlen orientációjú apró kristályokból álló réteg alakul ki, amelyet (2) az orientációsan rendezett oszlopos réteg képződése követ, majd (3) a lemezes gyöngyház réteg kialakulása figyelhető meg. Forrás: Schoeppler V., et al, Biomineralization as a Paradigm of Directional Solidification: A Physical Model for Molluscan Shell Ultrastructural Morphogenesis, First published: 21 September 2018, DOI: (10.1002/adma.201803855). Copyright Wiley-VCH Verlag GmbH & Co. KGaA. Reproduced with permission.

A szimulált folyamat a valóságban:

Valóság

2. ábra: Az Unio pictorum édesvízi kagyló héjának keresztmetszeti elektron-visszaszórási diffrakciós (EBSD) felvételei (Igor Zlotnyikov és csoportja, Drezdai Egyetem Molekuláris Biomérnöki Központ). Alul (a héj külső C rétegében) véletlen orientációjú finom kristályok láthatók, melyekből feljebb haladva (D–E) orientációs rendeződést mutató oszlopos szerkezet alakul ki, míg legbelül (F) lemezes szerkezetű gyöngyház jön létre. Forrás: Schoeppler V., et al., Biomineralization as a Paradigm of Directional Solidification: A Physical Model for Molluscan Shell Ultrastructural Morphogenesis, First published: 21 September 2018, DOI: (10.1002/adma.201803855). Copyright Wiley-VCH Verlag GmbH & Co. KGaA. Reproduced with permission.

A kutatásban magyar részről Gránásy László Széchenyi-díjas kutató és Pusztai Tamás vett részt, akik az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai. Gránásy László számítógépes anyagtudományi kutatócsoportja német kísérleti kutatókkal együttműködve (Igor Zlotnyikov csoportja, a Drezdai Egyetem, Molekuláris Biomérnöki Karán) 2018. január 1. óta azt vizsgálja, hogy az anyagtudományban a kristályos megszilárdulásra kidolgozott matematikai módszerek mennyire alkalmazhatók a biológiai megszilárdulási folyamatok modellezésére.

Az Advanced Materialsban megjelent munka az NKFIH Élvonal Kiválósági Programja támogatásával készült.