A budapesti (Leonardo) lovas szobor vizsgálata spektroszkópiai módszerekkel

Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) – az itáliai reneszánsz egyik legismertebb polihisztora, aki festő, szobrász, matematikus, hadmérnök, anatómus, építész, zeneszerző, költő és író volt egy személyben. Valószínűleg nem csak az 500 éves régmúlt teszi, hogy életét és műveinek jelentős részét máig is számos titok és legenda övezi. Elég, ha a festészet egyik leghíresebb műalkotására a Mona Lisára (a la Giocondára) gondolunk, amelyet ma is számos megválaszolatlan kérdés vesz körül. A megalkotása óta eltelt hosszú évszázadok alatt a tudósok és művészettörténészek tucatjai vizsgálták ezt a műremeket azzal a céllal, hogy válaszokat találjanak a festményhez fűződő megannyi kérdésre. A számtalan próbálkozás ellenére Mona Lisa mindmáig őrzi titkait, amelyre talán az egyik legjobb példa – a számtalan megválaszolatlan technikai kérdés mellett – az hogy a festményen megörökített különös tekintetű és talányos mosolyú, bájos hölgy pontosan kit ábrázol.

A megválaszolatlan kérdéseket illetően némi párhuzam önkéntelenül is felfedezhető a Mona Lisa és a között a bronzból készült lovas szobor között, amely jelenleg a Szépművészeti Múzeumban van kiállítva, és amelyet nagy valószínűséggel Leonardónak tulajdonítanak. A különös testtartású, már-már megvadult lovat ábrázoló szobor és a rajta elhelyezett lovas harmóniája, részletes kidolgozása és markáns vonásai – mind-mind Leonardóra vall, ugyanakkor annak vizsgálatai ma sem fejeződtek be. Az MTA kutatóihoz először 2017 nyarán érkezett a szobor. Az akkori kutatási eredmények újabb kérdéseket vetettek fel. (Korábbi hírünk: itt) Így 2018 szeptemberében intézetünkben a szobor felületének (patinájának) a Raman-spektroszkópiai és neutron-spektroszkópiai vizsgálatait is elvégeztük; ezek megerősítették a szobor eddig feltételezett eredetét. 

A Raman-spektroszkópiai vizsgálatok alkalmazása számos előnnyel jár. Amellett, hogy alkalmas a felületen található különböző kémiai vegyületek beazonosítására, roncsolásmentes módszer is egyben, így semmilyen módon nem károsítja a felbecsülhetetlen értékű műalkotást. A vizsgálatok során külön-külön tanulmányoztuk a lovon és lovasán (1. ábra) csak bizonyos helyeken található fekete és zöld színű foltokat és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek mindkét tárgy esetében természetes úton alakultak ki, tehát az évszázadok során bekövetkezett korróziónak az eredményei. Míg a zöld foltok esetében leginkább az ólom-oxidok különböző formáihoz (PbO, PbCO3, PbSO4), addig a fekete foltoknál a réz-oxidok bizonyos szerkezeteihez rendelhető (CuO, Cu2O, CuCO3) Raman-szórási sávok dominálják a mért spektrumot [L. I. McCann et al Journal of Raman spectroscopy (1999)].



1. ábra: A Leonardo da Vinci-hez köthető lovas szobor különböző helyein 532 nm-es lézeres gerjesztéssel mért Raman-szórási spektrumok