Életének 86. évében, 2019. január 15-én elhunyt Németh Judit akadémikus. A magfizika jeles kutatójától, a Bolyai Kollégium létrehozójától a kutatótársak közül Lévai Péter, főigazgatónk búcsúzik.
Dörnyei József, Németh Judit, Fodor Zoltán 2002-ben Budapesten a Németh Judit, Lovas István és Zimányi József 70. születésnapjára rendezett konferencián
1932. október 15-én született Budapesten. Édesapja Németh László író volt, akinek ajánlása és támogatása eredményeként érdeklődése középiskolás korában a természettudományok felé fordult. A háborús évek alatt Budapesten, majd Hódmezővásárhelyen tanult, jórészt magántanulóként. „A matematika–fizika tanulás nekem szórakozás volt” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt. Ezért jelentkezett 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem frissen indult fizikus szakára. Diplomáját 1955-ben szerezte meg. Végzés után az ELTE-n alkalmazták gyakornokként, majd egy évig a Központi Fizikai Kutatóintézet Atomfizika Osztályán kutatott. Ezután ismét az ELTE-n folytatta oktató- és kutatómunkáját. Tudományos érdeklődése középpontjában mindvégig a magfizika kérdései álltak, ami később kiegészült a csillagok belső folyamatait leíró magfizikai jelenségekkel. 1965-ben védte meg kandidátusi értekezését. Ezt követően elnyert egy egyéves ösztöndíjat az egyesült államokbeli Cornell Egyetemre, ahol az 1967-ben Nobel-díjjal elismert Hans Bethével dolgozhatott együtt. Közös közleményük a maganyag elméleti leírásáról 1968-ban jelent meg a Nuclear Physicsben. Az 1960-as évek végén az Egyesült Államokban Németh Judit volt a legismertebb Magyarországon élő magyar fizikus. Hans Bethét a későbbiekben még többször meglátogatta az USA-ban, Bethe is kétszer járt Magyarországon. Nála ismerte meg Gerald Edward „Gerry” Brownt, aki Stony Brookban lett vezető professzor, s akihez szintén évekig tartó szakmai kapcsolat fűzte.
Hazatérése után Németh Judit folytatta oktató-kutató tevékenységét az ELTE-n. 1972-ben elméleti magfizikai eredményeiért elnyerte a fizikai tudományok doktora fokozatot. Nem sokkal ezt követően egyetemi tanárnak nevezték ki az ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszékére. 2002-ben innen vonult nyugdíjba, de professor emeritaként még 2015-ig oktatott. Az egyetemi katedrán eltöltött 60 sikeres esztendőt tankönyvek, tanulmányok sora fémjelzi, számos tanítványa futott be nemzetközi és hazai tudományos karriert.
Tudományos érdeklődése középpontjában az atommagok belsejében található, maganyagnak nevezett, erősen kölcsönható soknukleon-rendszer állt. Világszínvonalon tanulmányozta a maganyag tulajdonságait, modellezte az ütközéses gerjesztések során mutatott viselkedését. Ezzel meghatározó módon járult hozzá a magyar nehézion-fizikai kutatások megalapozásához, szorosan együttműködve Zimányi Józseffel és Lovas Istvánnal. Az extrém nagy sűrűségű maganyag vizsgálata vezette el a neutroncsillagok tanulmányozásához, jelentős része volt a hazai asztrofizikai kutatások nemzetközi színvonalra való emelésében. Tudományos kutatásainak eredményeit közel 70 tudományos publikációban adta közre, amelyek a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban jelentek meg.
Munkásságát 1987-ben Akadémiai Díjjal ismerték el. Az MTA levelező tagjává 1998-ban, rendes tagjává 2004-ben választották. Vendégkutatóként több évet töltött rangos franciaországi, németországi és amerikai egyetemeken. Az 1980-as évektől kezdve rendszeresen szervezett hazai workshopokat, külföldi résztvevőket is vonzó nemzetközi konferenciákat. Ezek közül kiemelkedett a Balatonfüreden és Tihanyban rendezett Balaton Workshop sorozat, amelyre nagyon sok külföldi kolléga látogatott el, s amely a fiatalabb generációknak is kiváló lehetőséget nyújtott eredményeik bemutatására. A kvarkanyagról rendezett 2005-ös budapesti világkonferenciának (Quark Matter 2005) is egyik fő szervezője volt. Ezek az események nagymértékben hozzájárultak a fiatalabb korosztály pályájának sikeres elindításához, a nehézion-fizikai kutatásokba bekapcsolódó diákok karrierjének egyengetéséhez.
Németh Judit az 1990-es évektől óriási szerepet vállalt az akkorra kritikus helyzetbe került magyar fizikus-utánpótlás nevelésében. Oktatói munkájának egyik legfontosabb eredménye volt a Bolyai Kollégium sikeres megalapítása 1992-ben Horváth Zalánnal, amely 1994-ben kezdte meg a működését. A Bolyai Kollégium az ELTE legkiválóbb diákjainak otthonává, karrierjének kiindulópontjává válhatott. Németh Judit 2007-ig elnöke volt a Bolyai Kollégium Baráti Körének.
A diákutánpótlás javítása mellett a fizikusközösség szervezettebbé tételében is jelentős szerepet vállalt. A 80-as és 90-es években több Fizikus Vándorgyűlés megszervezését irányította, majd az ezredfordulón az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) alelnöke lett. 2003–2005 között az ELFT elnökeként szervezte az egyesület munkáját, 2008-tól az ELFT tagsága tiszteletbeli elnökké választotta. 2006–2007 során a Fizikai Szemle főszerkesztői feladatait is ellátta.
Egy 2005-ös, a Természet Világa című lapnak adott interjúban így vallott a fizikáról: „A fizika ma népszerűtlen. Azt szeretnénk érzékeltetni a középiskolában, az egyetemen és a nagyközönséggel, hogy a fizika mindenütt ott van, minden más tudományban is megtalálható. A kémikusok – a tapasztalatok alapján – felállították a periódusos rendszert, de a fizikusok segítségével magyarázták meg. A számítógéptől kezdve a biológiáig, az orvostudományig mindenhol használják a fizikát. Azt szeretnénk elfogadtatni, hogy a fizika szép.”
Németh Judit nem csak kiváló fizikus és oktató volt – az élet számtalan területén mutatott irányt tanítványainak, kollégáinak. Szerteágazó érdeklődése, a szülői házból hozott humán műveltsége, elképesztő irodalmi, képzőművészeti, zenei jártassága példaként szolgált a környezete számára.
Németh Judit 60 éves oktatói és hasonlóan hosszú, nemzetközileg is sikeres kutatói pályája ért véget 86 éves korában. Búcsúznak tőle munkatársai, tanítványai és mindazok, akiket az elmúlt évtizedekben lenyűgözött előadásaival, mindenre nyitott és sugárzó személyiségével, a fizika iránti szeretetével és lelkesedésével.
2019. január 18.
Lévai Péter
