"Minden váltás előnyére vált" címen jelent meg interjú az innoteka.hu-n novemberben Domokos Péterrel, az MTA Wigner FK Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének igazgató-helyettesével. A mindenre kitérő interjúban szó esik családról, gyerekkorról, tanulmányokról, szakmai karrierről...
„Elméleti fizikusként mindig arra törekedtem, hogy szélesítsem a horizontomat, újabb és újabb rendszereket ismerjek és tanuljak meg” – nyilatkozta magazinunknak Domokos Péter fizikus, akit Tapasztó Levente ajánlott figyelmünkbe. Az akadémikus labort épít, ami szokatlan vállalkozás egy elméleti fizikustól. A váltás okairól és a Weöres Sándortól kapott diavetítőről is beszél interjúnkban.Mit lehet tudni a Domokos családról?
– Szüleim irodalmárok. Édesapám Domokos Mátyás, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. Édesanyám Ács Margit író, szintén a könyvkiadóban dolgozott, ott ismerkedtek meg. Bátyámmal, Domokos Mátyással – aki az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben dolgozik – könyvek rengetegében éltünk. Szüleim mégis örömmel fogadták, amikor lassacskán kialakult, hogy egyikünk sem irodalommal akar foglalkozni. Bátyám elköteleződött a matematika iránt, korán kiderült, hogy nagyon tehetséges benne. Kisöcsként én is matekpéldákat oldogattam, de az is hamar világossá volt, hogy – bár voltak sikereim versenyeken – ezen a téren nem vagyok olyan jó, mint ő. A fizika sokkal testhez állóbbnak tűnt – ráadásul kiváló fizikatanárom volt a Trefort Gimnáziumban. Honyek Gyula sikeresen megsejtette velem, hogy az órai anyag mögött nagyon nagy mélységek vannak, amelyek megértése nagyon nagy örömet okoz.
Két irodalmár gyereke hogyan tartotta távol magát az irodalomtól?
– Azért sokat olvastunk. Emellett a szüleink nagy társasági életet éltek, és kisgyerekként varázslatos irodalmi beszélgetéseknek lehettünk fültanúi. Szerzők és lektorok egymásnak adták a kilincset. Édesapám baráti köréhez tartozott Réz Pál, Lator László és Fodor András, akik heti rendszerességgel jártak hozzánk beszélgetni vagy éppen sakkozni. A magyar irodalmi élet nagyjait személyesen ismertük. Például gyakorta megfordult nálunk Vas István, akitől nagyon féltem. Szúrós tekintetű embernek láttam gyerekként – meglepődve tudtam meg utólag, hogy szelíd, mindenkivel kedves személyiség volt. Feleségétől, Szántó Piroskától nem tartottunk, szép cicás képeket rajzolt nekünk. Weöres Sándortól egy diavetítőt kaptunk, amit azóta is őrzök. Már gyenge a fénye, de a gyerekeimnek még vetítettem vele diafilmeket. Fantasztikus környezetet, szellemi miliőt élvezhettünk a családunkban. Meghatározó számunkra, hogy az intellektuális teljesítményt – a mi esetünkben a tanulmányi sikereket – a szüleink mindig elismerték. Érzékeltették, hogy ebbe az irányba kell menni.
Mikor dőlt el, hogy Önből fizikus lesz?
– Az imént már említettem Honyek Gyula nevét. Ő bűvölt el, ő terelt ebbe az irányba, miközben a matematikára is figyeltem. Versenyfeladatokat oldottam meg, a beadási határidő utolsó napján éjfél előtt a Keleti pályaudvarnál találkoztam Budapest egyik különös szubkultúrájával. Azokkal, akik hozzám hasonlóan az utolsó pillanatban adták fel a határidős KöMaL (Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok – a szerk.) feladatok megoldásait. Azért ott, mert az ottani posta zárt be a legkésőbb."
A teljes interjú itt olvasható.
