A New Scientist nemrég a gravitáció és a kvantumfizika kapcsolatát feszegető cikkel jelent meg, amelynek címe: "-THEORY OF NOT QUITE EVERYTHING - Making gravity a bit more quantum". A cikkben többször is idézik Diósi Lajost, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársát.
Bár fél évszázad kutatása sem oldotta meg, hogyan kapcsolódik össze a kvantumfizika a gravitációval, a cikk írója, Anil Ananthaswamy, úgy érezte ideje újra elővenni a kérdést egy ilyen tekintélyes lapban. Többféle felfogás mentén folynak a kutatások jelenleg is intenzíven, szerte a világban.
Diósi Lajos is ezzel foglalkozik, miközben a kvantumelmélet több izgalmas ágát is kutatja, pl. a kvantumelmélet megalapozását, a kvantuminformatikát, mérést és vezérlést, és kvantum-termodinamikát is. ( A kvantuminformatikáról pedig most jelent meg az első magyar nyelvű tankönyv, amit ő jegyez, a Typotex kiadónál, 2017.)
„A hullámfüggvény gravitációs vonatkozású spontán lokalizációjának és kollapszusának egyenleteivel kezdtem pályám, ezek most növekvő figyelmet vonzanak, kíváncsi vagyok, 5-10 év alatt elvirágoznak, vagy, és inkább ezen dolgozom, kiteljesülnek.”-mondja a kutató.
A kvantumos világról azt tanuljuk, hogy csak a hullámfüggvény úgynevezett kollapszusa árán keletkeznek a szokásos értelemben vett
objektív jelenségek (pl. a gravitációt keltő adott tömegeloszlás). Kollapszus viszont mérőberendezések nélkül nem jön létre. A spontán
kollapszus egy hipotézis, annak érdekében, hogy objektív jelenségek mérőberendezések híján is, spontánul létrejöjjenek egy kvantált világban.
A ma már önálló kvantum-technológia kutatási diszciplína egyik ága nanotömegek hullámfüggvényét vizsgálja. Néhány éven belül kiderül, vajon léteznek-e a gravitációhoz köthető spontán kollapszusok és/vagy szemiklasszikus jelenségek. A newtoni gravitációs törvényt igen kis távolságra az ott domináló egyéb erők árnyékában valóban nem tudjuk még igazolni, a kvantum-technológák itt is ígérnek előrelépést.
„A New Scientist cikk arról szól, hogy a kvantumfizika és a gravitáció összekapcsolásának az ú.n. féligklasszikus opcióját is érdemes vizsgálni, amikor a gravitáció nem válik önmaga kvantumossá, de kényszerű módon alkalmazkodik a kvantumos anyaghoz. Ennek alacsonyenergiás elméleti modelljei léteznek.”- foglalta össze Diósi Lajos röviden a cikk lényegét.
„Sokunknak ez az elméleti fizika legégetőbb kérdése.” – tette hozzá a kutató.
