Elhunyt Peter Higgs Nobel-díjas fizikus, az elemi részecskék elméleti fizikájának egyik megalapozója, a Higgs-bozon létezésének megálmodója. Az elemi részecskék elmélete 1970 előtt nem tudott számot adni az anyag legapróbb alkatrészeinek tömegéről, bár anyagaink tömegének túlnyomó részéről igen, tiszta energiaként. A szimmetriákon alapuló kölcsönhatási elméletek ugyanis kizárták az elemi részecskék, közöttük például az elektron nullától különböző tömegét.
Az elektron tömegének értelmezéséhez sérteni kellett a kölcsönhatásokat eredményező szimmetriákat, ahhoz viszont szükség volt valamilyen külső hatásra. A spontán szimmetriasértés mechanizmusát egymástól függetlenül három kutatócsoport is kidolgozta szinte teljesen egyidejűleg, és 1964-ben, néhány hét különbséggel két belga, egy skót és három angol fizikus publikálta 1964-ben. A folyamat melléktermékeként létrejövő furcsa, szinte tulajdonságok nélküli, de nagy tömegű részecske létezését viszont a skót Peter Higgs jósolta meg, ezért hívjuk Higgs-bozonnak.
Peter Higgs sokkal később tartott egy konferencia-előadást „Életem, mint bozon: a Higgs története” címmel, amelyet cikkben is megjelentetett. Ebben elmeséli, hogy kezdetben kinevették az elképesztő elméletét, amelyben feltételezte, hogy az üres vákuumot kitölti egy erőtér, amely megbontja annak tökéletes szimmetriáját, és az kelti az elemi részecskék tömegét a furcsa bozonnal együtt. Nem sokkal ezután kiderült, hogy az elméletnek nemcsak a tömegképződés mechanizmusára, de magára a Higgs-bozonra is szüksége van, megszületett tehát a részecskefizika elmélete, a Standard Modell a hetvenes évek elején. Ezért írta Peter Higgs az említett életrajzi cikkében, hogy „igazából 1972-ben kezdődött az életem, mint bozon”.
A kísérletezők óriási erőkkel keresték a Higgs-bozont a hetvenes évektől napjainkig, hiszen a létezése és a modellszámítások által egészen pontosan megjósolt tulajdonságai voltak hivatottak igazolni ezt az elképesztő elméletet. Végül csak 48 évvel az elméleti jóslat után, 2012-ben sikerült a CERN LHC (Nagy hadronütköztető) gyorsítójánál működő két óriási kisérletnek igazolni a Higgs-bozon létezését, amelyben több mint tízezer kutató vett részt, köztük sok magyar szakember is. Peter Higgs és a belga Francois Englert meg is kapta 2013-ban a fizikai Nobel-díjat. A másik belga, Robert Brout nem érte meg a felfedezést, a három angolnak pedig peche volt, mert néhány héttel később publikálták a spontán szimmetriasértést, és háromnál több személy nem osztozhat egy Nobel-díjon.
Emlékezzünk tehát Peter Higgs fizikusra, aki elég bátor volt ahhoz, hogy az akkori teljes értetlenség ellenére (hiszen állítólag az első közleményét egyszerűen elutasították) részleteiben kidolgozzon egy tökéletesen abszurdnak látszó elméleti modellt.
Horváth Dezső, kutató professzor emeritus (RMI); címzetes egyetemi tanár Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
