Álláshirdetés:

JOB OPENING: Postdoctoral Fellow in the Space Physics Research Group at the Wigner Research Centre for Physics

From: Zoltan NEMETH and Andrea OPITZ

The Space Physics Research Group at the Wigner Research Centre for Physics is looking for an enthusiastic and motivated Postdoctoral Fellow. Our group is mainly focused on Space Plasma Physics, we study both heliospheric and planetary plasma processes. We are involved in the EU H2020 EUROPLANET project, we lead an "Inner Heliosphere" research project funded by the National Research, Development and Innovation Office, and we participate on Co-I level in ESA space missions such as BepiColombo, Solar Orbiter and JUICE. The successful candidate will join these activities. We expect the candidate to publish the results in peer-reviewed scientific journals and to participate actively at international conferences.

Conditions for application:
- PhD degree or equivalent in a related field.
- Good spoken and written English language skills.
- Maximum 8 years in full-time research or development position after obtaining the doctoral degree.
- Minimum 3 papers published in peer-reviewed international scientific journals.

Advantage is given to
- Previous experience in working with measured or simulated heliospheric data.
- Good programming skills (e.g. IDL, Matlab, Python).
- Organizational skills (workshops, conferences, collaborations).

The position will be located in Budapest, Hungary. The position is temporary employment, the contract is for two years, and will begin on 1st September 2021.

The application deadline is on 9th June 2021 15:00 CET.

For details of the application:
https://wigner.hu/sites/default/files/2021-05/WI_EL_A_12_2021_Postdoc_e…

For questions please contact Dr. Andrea OPITZ (opitz dot andrea at wigner dot hu) with a copy to Dr. Zoltan NEMETH (nemeth dot zoltan at
wigner dot hu).

 

 

A Föld magnetoszférája

magnetoszféra

Egyik kutatási területünk a Föld mágneses tere, és annak dinamikus változása. Az ISEE holdak mágneses méréseit, a tér szabálytalan fluktuációit vizsgálva mirror-módusú instabilitásokkal, MHD hullámokkal foglalkozunk.

Aktívan részt veszünk a Cluster misszióban is, melynek során négy azonos műszerezettségű szonda Föld körüli pályán végez plazmafizikai megfigyeléseket. Ezek vizsgálatával a magnetoszféra térbeli és időbeli változásai különválaszthatóak. Osztályunk működteti a Cluster Magyar Adatközpontot, amely egyike az ESA (Európai Űrügynökség) Cluster szondák adatait tároló és online hozzáférést biztosító nyolc regionális adatbankjának. Az adatközpont a következő címen érhető el: http://hdc.rmki.kfki.hu/cdms/

 

Űridőjárás – Helioszféra

helioszféra

A Helioszféra kutatásában a nagy energiájú szoláris ionokkal foglalkozunk, valamint a mágneses fluxuseloszlás és az űridőjárás területén végzünk kutatásokat. Fő motivációnk a Nap 11 éves ciklusainak jobb megértése, különös tekintettel az utóbbi időben tapasztalt rendhagyó viselkedésre, amely a Nap hosszú távú változásaival hozható összefüggésbe.

A londoni Imperial College kutatóival együttműködve az Ulysses magnetométerének méréseit elemezzük, és a tér fluktuációiból adódó gyorsító mechanizmusokat vizsgáljuk.

A Nap-Föld rendszer L1-es Lagrange pontjában keringő SOHO űrszonda LION alacsony-energiás részecske-detektor adatait elemezve keressük az összefüggéseket a részecskepopuláció dinamikája és a napszél különböző struktúráinak (elsősorban CIR) megjelenése között. Munkánk során az ír St.Patrick’s College kutatóival működünk együtt.

Rendelkezésünkre állnak továbbá a Voyager szondák és a Stereo holdak mérési adatai is. Osztályunk tagja volt az Európai Bizottság által támogatott, már lezárult FP7 – SOTERIA projektnek. Az angol SOlarTERrestrialInvestigations and Archives elnevezésből alkotott mozaikszó az űridőjárás témakörébe tartozó kutatásokra utal. Ez a gyakorlati szempontból is fontos téma a napkitörések földi hatásaival és a hatások előrejelzésével foglalkozik.

 

Űridőjárás –   bolygók űridőjárása

bolygók

A kőzetbolygók plazmakörnyezetét, és azok napszéllel való kölcsönhatását elsősorban a Vénusz és a Mars körül vizsgáljuk. Eredményeinket a Föld körüli folyamatokkal összevetve keressük a hasonlóságokat és különbségeket, melyek ismeretében jobban megérthetőek Földünk űridőjárási eseményekre adott válaszai.

A Phobos-2 plazmaműszereinek méréseit felhasználva modelleztük a Mars magnetopauzáját és fejhullámát a Napciklus maximumának idejére. Gyorsítási mechanizmusokat keresve vizsgáltuk továbbá a mágneses csóvában lévő nehéz-ionok eloszlását. A mágneses tér nélküli Vénusz ionoszféráját, és annak napszéllel való kölcsönhatását a Pioneer Venus Orbiterés a Venus Express műholdak eredményeire támaszkodva vizsgáltuk. A két bolygó napszéllel való kölcsönhatásait, azaz űridőjárását egydimenziós hibrid kóddal modellezve sajátos ütközésmentes folyamatokat írtunk le, melyben kitértünk az energikus elektron-populáció alakulására és hullám-részecske kölcsönhatásokra.

Külön figyelmet szentelünk a Jupiter óriásbolygónak, mivel a bolygóközi térben a Nap mellett ez a bolygó az energikus elektronok legfontosabb forrásterülete. Numerikus szimulációkkal kimutattuk, hogy gyenge Nap-aktivitás idején mágneses csapda alakul ki.

Bekapcsolódtunk továbbá a Jupiter jeges holdjaihoz tervezett küldetés (JUICE) illetve a Merkúrhoz készülő BepiColombo misszió előkészítésébe, hogy majd a tudományos munkában is részt vehessünk.

 

 A Szaturnusz és a Titán plazmakörnyezete

szaturnusz

A Cassini szonda plazmadetektora és magnetométerének adataira támaszkodva vizsgáljuk e különleges rendszer plazmakörnyezetét, mágneses terüket és a két magnetoszféra egymással való kölcsönhatásait.

Új magnetodiszk modellt fejlesztettünk ki, mely egy paraméter felhasználásával leírja a magnetodiszk alakváltozásait. Energikus elektronok populációjának dinamikáját vizsgálva meghatároztuk azok fő veszteségi régióit, melyből következtetni lehet a Titán és a Szaturnusz mágneses tere közti kölcsönhatásokra.

Vizsgáltuk továbbá az óriásbolygó egy másik holdjáról, a Phoebe-ről származó majd a Szaturnusz körül pályára álló por tulajdonságait, esetleges ionizációját és a mágneses térben való mozgását. Kifejlesztettünk egy új por-modellt, mely magyarázatot ad a magnetoszférában előforduló nano-porszemcsék térbeli és időbeli változásaira.

 

Üstököskutatás

Rosetta

A Rosetta űrszonda ez év tavaszán érkezett meg célpontja, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös környezetébe. Soha nem volt még ember készítette eszköz tartósan egy üstökös közelében, az eddigi küldetések csak „pillanatfelvételeket” tudtak készíteni a Naprendszer kialakulásának e tanúiról. A Rosetta végigkíséri az üstökös „életútját” az inaktív állapottól a kóma majd a csóva kialakulásán keresztül, egészen a napközelségig. A küldetés kétszeresen is világelső, hiszen a leszállóegység megkísérel majd leszállni a magra, és ott a helyszínen vizsgálni az üstökösmag - űrbeli körülmények között, máig nem teljesen ismert folyamatok révén összetömörült - ősi anyagának tulajdonságait. Az üstökösökhöz küldött űrprogramok egyébként is igen nagy figyelmet keltenek, ezzel a két egyedülálló vonásával pedig a ROSETTA jelentősége csak az első üstökös-megközelítés, a Halley-misszió jelentőségéhez mérhető.

Kutatócsoportunk mind a keringő-egység, mind a leszállóegység tudományos munkájában társkutatói (CoI) szinten részt vesz. Ez biztosítja számunkra a korlátlan adathozzáférést. Kutatóink az üstökös indukált magnetoszférájának szerkezetével, a szupratermális részecskékkel és a kibocsájtott poranyaggal kapcsolatban tudnak fontos hozzájárulást nyújtani a programhoz, részben a Halley VEGA misszió során gyűjtött tapasztalatokra, részben az egyéb nem mágneses égitestek vizsgálatában elért eredményeikre támaszkodva.