Űrfizikai kutatócsoport
Kutatócsoportunk főként űrplazma fizikával és az űridőjárási folyamatok kutatásával foglalkozik. Tevékenységünk szorosan kapcsolódik az ESA, NASA és az Orosz Űrügynökség űrmisszióihoz. Űrszondás mérési adatokat dolgozunk fel és elméleti magyarázatokat adunk a megfigyelésekre. Kutatási területeink számos égitesthez kapcsolódnak. A részletek lásd az angolnyelvű oldalon: https://wigner.hu/en/node/264
Oktatás az ELTE-n:
A Naprendszer fizikája (MSc, PhD)
Utazás a Naprendszerben (BSc)
Főbb projektjeink:
- EU H2020 and H2024 Europlanet (SzK, OA, DM)
- ESA Cluster Hungarian Data Center (TM, FL)
- ESA Solar Orbiter (EG, OA)
- ESA JUICE (SzK, NZ)
- OTKA grant (Hungarian Research Fund) for Inner Heliosphere research (OA, EG, TG, MÁ, BN, KG, DM): http://www.rmki.kfki.hu/~opitz/innerheliosphere
Utolsó frissítés: 2021. augusztus 27.
---
Archív:
A Föld magnetoszférája
Egyik kutatási területünk a Föld mágneses tere, és annak dinamikus változása. Az ISEE holdak mágneses méréseit, a tér szabálytalan fluktuációit vizsgálva mirror-módusú instabilitásokkal, MHD hullámokkal foglalkozunk.
Aktívan részt veszünk a Cluster misszióban is, melynek során négy azonos műszerezettségű szonda Föld körüli pályán végez plazmafizikai megfigyeléseket. Ezek vizsgálatával a magnetoszféra térbeli és időbeli változásai különválaszthatóak. Osztályunk működteti a Cluster Magyar Adatközpontot, amely egyike az ESA (Európai Űrügynökség) Cluster szondák adatait tároló és online hozzáférést biztosító nyolc regionális adatbankjának. Az adatközpont a következő címen érhető el: http://hdc.rmki.kfki.hu/cdms/
Űridőjárás – Helioszféra
A Helioszféra kutatásában a nagy energiájú szoláris ionokkal foglalkozunk, valamint a mágneses fluxuseloszlás és az űridőjárás területén végzünk kutatásokat. Fő motivációnk a Nap 11 éves ciklusainak jobb megértése, különös tekintettel az utóbbi időben tapasztalt rendhagyó viselkedésre, amely a Nap hosszú távú változásaival hozható összefüggésbe.
A londoni Imperial College kutatóival együttműködve az Ulysses magnetométerének méréseit elemezzük, és a tér fluktuációiból adódó gyorsító mechanizmusokat vizsgáljuk.
A Nap-Föld rendszer L1-es Lagrange pontjában keringő SOHO űrszonda LION alacsony-energiás részecske-detektor adatait elemezve keressük az összefüggéseket a részecskepopuláció dinamikája és a napszél különböző struktúráinak (elsősorban CIR) megjelenése között. Munkánk során az ír St.Patrick’s College kutatóival működünk együtt.
Rendelkezésünkre állnak továbbá a Voyager szondák és a Stereo holdak mérési adatai is. Osztályunk tagja volt az Európai Bizottság által támogatott, már lezárult FP7 – SOTERIA projektnek. Az angol SOlarTERrestrialInvestigations and Archives elnevezésből alkotott mozaikszó az űridőjárás témakörébe tartozó kutatásokra utal. Ez a gyakorlati szempontból is fontos téma a napkitörések földi hatásaival és a hatások előrejelzésével foglalkozik.
Űridőjárás – bolygók űridőjárása
A kőzetbolygók plazmakörnyezetét, és azok napszéllel való kölcsönhatását elsősorban a Vénusz és a Mars körül vizsgáljuk. Eredményeinket a Föld körüli folyamatokkal összevetve keressük a hasonlóságokat és különbségeket, melyek ismeretében jobban megérthetőek Földünk űridőjárási eseményekre adott válaszai.
A Phobos-2 plazmaműszereinek méréseit felhasználva modelleztük a Mars magnetopauzáját és fejhullámát a Napciklus maximumának idejére. Gyorsítási mechanizmusokat keresve vizsgáltuk továbbá a mágneses csóvában lévő nehéz-ionok eloszlását. A mágneses tér nélküli Vénusz ionoszféráját, és annak napszéllel való kölcsönhatását a Pioneer Venus Orbiterés a Venus Express műholdak eredményeire támaszkodva vizsgáltuk. A két bolygó napszéllel való kölcsönhatásait, azaz űridőjárását egydimenziós hibrid kóddal modellezve sajátos ütközésmentes folyamatokat írtunk le, melyben kitértünk az energikus elektron-populáció alakulására és hullám-részecske kölcsönhatásokra.
Külön figyelmet szentelünk a Jupiter óriásbolygónak, mivel a bolygóközi térben a Nap mellett ez a bolygó az energikus elektronok legfontosabb forrásterülete. Numerikus szimulációkkal kimutattuk, hogy gyenge Nap-aktivitás idején mágneses csapda alakul ki.
Bekapcsolódtunk továbbá a Jupiter jeges holdjaihoz tervezett küldetés (JUICE) illetve a Merkúrhoz készülő BepiColombo misszió előkészítésébe, hogy majd a tudományos munkában is részt vehessünk.
A Szaturnusz és a Titán plazmakörnyezete
A Cassini szonda plazmadetektora és magnetométerének adataira támaszkodva vizsgáljuk e különleges rendszer plazmakörnyezetét, mágneses terüket és a két magnetoszféra egymással való kölcsönhatásait.
Új magnetodiszk modellt fejlesztettünk ki, mely egy paraméter felhasználásával leírja a magnetodiszk alakváltozásait. Energikus elektronok populációjának dinamikáját vizsgálva meghatároztuk azok fő veszteségi régióit, melyből következtetni lehet a Titán és a Szaturnusz mágneses tere közti kölcsönhatásokra.
Vizsgáltuk továbbá az óriásbolygó egy másik holdjáról, a Phoebe-ről származó majd a Szaturnusz körül pályára álló por tulajdonságait, esetleges ionizációját és a mágneses térben való mozgását. Kifejlesztettünk egy új por-modellt, mely magyarázatot ad a magnetoszférában előforduló nano-porszemcsék térbeli és időbeli változásaira.
Üstököskutatás
A Rosetta űrszonda ez év tavaszán érkezett meg célpontja, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös környezetébe. Soha nem volt még ember készítette eszköz tartósan egy üstökös közelében, az eddigi küldetések csak „pillanatfelvételeket” tudtak készíteni a Naprendszer kialakulásának e tanúiról. A Rosetta végigkíséri az üstökös „életútját” az inaktív állapottól a kóma majd a csóva kialakulásán keresztül, egészen a napközelségig. A küldetés kétszeresen is világelső, hiszen a leszállóegység megkísérel majd leszállni a magra, és ott a helyszínen vizsgálni az üstökösmag - űrbeli körülmények között, máig nem teljesen ismert folyamatok révén összetömörült - ősi anyagának tulajdonságait. Az üstökösökhöz küldött űrprogramok egyébként is igen nagy figyelmet keltenek, ezzel a két egyedülálló vonásával pedig a ROSETTA jelentősége csak az első üstökös-megközelítés, a Halley-misszió jelentőségéhez mérhető.
Kutatócsoportunk mind a keringő-egység, mind a leszállóegység tudományos munkájában társkutatói (CoI) szinten részt vesz. Ez biztosítja számunkra a korlátlan adathozzáférést. Kutatóink az üstökös indukált magnetoszférájának szerkezetével, a szupratermális részecskékkel és a kibocsájtott poranyaggal kapcsolatban tudnak fontos hozzájárulást nyújtani a programhoz, részben a Halley VEGA misszió során gyűjtött tapasztalatokra, részben az egyéb nem mágneses égitestek vizsgálatában elért eredményeikre támaszkodva.
Utolsó frissítés: 2021. augusztus 27.
